A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz

nagytermetű, dolichocephal szőke rasszból és egy középázsiai brachycephal túrán népségből, körülbelül a Kr. e. IV. évezredben. Oroszországban nőtt naggyá ez az ősnép, melynek nyelve és grammatikai rendszere felemás természetű ; átvette a turánságból a ragozást, de megtartotta a baltvidéki ősnyelv elöljáróit is (in hort-o = kert-ben), az igéknél használ személyragokat is, de a névmást is kiteszi (du lieb-sí = szeretsz) sat. Hogy a brachycephalok nyelve túrán volt, bizonyítja az, hogy egy sereg rag (p. 1. szem -m = túrán -m, ame -m = szeresse-m) és szó (homo = magy. him, vir = ősmagy. érje, f-érj = fi-erje, szkíta : oior) közös a turánsággal. Ez az oroszországi ősárja nép terjesztette el aztán nyelvét a Kr. e. 3000— 2500 közti időben az európai szőke rassznál s már Kr. e. 2500 után benyomult Kis Ázsiába, hol alapította a trójai II. várost (innen a nagy egyezés a magyarországi ós középeurópai neolithkori leletekkel), sőt egész Egyiptomig elhatolt, hol a VI. dinasztia idejében említik először a kékszemű, nagy termetű temhukat, ahogy a későbbi időben is nevezték a görög szigetek lakóit. Meddig terjedtek kelet felé, eddigelé nem lehet megállapítani. Kr. e. 2300 felé azonban mindenesetre feltartóztatta őket a terjeszkedésben az elamiták világuralma, miként p. az oroszokat 1220 után a tatárok. Körülbelöl két századig (2280— 2090) tartott az elamiták uralma, miként a tatároké, s akkor ismét megkezdődött az árja terjeszkedés. A Kaukázuson áthatolva, Mezopotámiát háborgatták, hol a Kr. e. 1900-at követő időkbül jóformán két századig mit sem tudunk, úgy, hogy föltétlenül nagy zavaroknak kellett bekövetkezni. De természetesen Közép-Ázsia felé is előnyomultak s ugyanezen időtájba lehet tenni Baktria keletkezését. Kr. e. 1700 felé alapítottak a kossaeiták vagy kassiták Babyloniában egy több, mint félezredévig tartó dinasztiát, erről pedig ma már bizonyos, hogy indo-árja eredetű volt. Ez a Kr. e. 2000—1500 között kifejlődött baktriai indo-árja kultúra volt az, mely Magyarországban meghonosította a bronzkultúrát Kr. e. 1400—1300 felé. A szkítákkal a rézeszközök terjedtek el. A termésréz feldolgozásának mestersége az Altáji hegység őslakóitól a turánoktul indult ki s terjedt el mindenfelé, még az amerikai indiánoknál is, kik az ősidőkben szoros kapcsolatban voltak Ázsia északkeleti részével s egyebek közt az ij használatát is innen vették, mely épp úgy a turánok találmánya, mint p. a ló megszelídítése vagy a későbbi időben a sajt- és vajkészítés (a görög bu-tyron, tyros = túró szó is szkíta eredetű), s még később a kengyel használata. Szó sincs róla, hogy a neolith kultúrának a továbbfejlődése volna a rézkultúra. A neolithkori csiszolás, súrolás technikája semmi kapcsolatban sincs a kovácssággal, de igenis összefügg vele a kő feldolgozásának palaeolithkori technikája, az ütögetés. Csakis egy a palaeolithkori technika hagyományai szerint élő nép lehetett az, mely a vidékén nagy bőségben levő termés rezet kő gyanánt kezdte feldolgozni s mivel egész Európa, Egyiptom, Elő Ázsia és India hosszantartó és nagy virágzásnak örvendő neolithkultúrát élt át : az ezen területen levő rézbányákat csak akkor kezdték művelni, mikor egy idegen nép megismertette őket a réz feldolgozásának módjával. Babyloniában Kr. e. 4000 körül vitték be a turánok, vagyis a Kis és Kengi háborúk idején. Az ősrégi Kengi állam, melynek vallásos központja Nippur a Kr. e. 6000-ig megy vissza, neolith kultúrában élt. Körülbelül ezer év telt el, amikor Egyiptomig eljutott a réz használata, Menés ideje felé tűn55