A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz

eredménye volt, hogy az irán-hindu népség összeköttetése megszakadt a leg­közelebbi rokon thrák-szláv népséggel s amaz Közép Ázsiából dél felé, emez pedig nyugot felé szorult. Hasonló viszonyok álltak be most, mint sokkal ké­sőbb, mikor a hunok Kr. u. 373—374 körül átkelve a Volgán, a kétszáz év óta folyton kelet felé nyomuló germánságot kiszorítják a mai Oroszország területéről, felkavarták az egész barbár világot s 40—50 évvel később vandá­lok, svévek, alánok, gótok, egész Hispániáig elhatolnak. így kellett történni ezekben az ősidőkben is. A kentaurok egész Hellasig előnyomulnak, a monda szerint Achilleus nevelője egy kentaur volt, tőle tanulta meg a nyíllövésben való jártasságot. A nagy népkavarodást pedig eléggé mutatja az, hogy már Kr. e. 1342-ben Egyiptom is megérzi hatását, II. Ramsesnek a hittiták elleni háborújában addig ismeretlen „északi" és „tengeri népekkel" kell harcolnia s ez a néphullámzás több, mint egy századig tart. Az egyes adatokra hivatko­zom a Budapest Régiségeiben közzétett czikkem 120-ik és 156-ik lapjain. Természetes, hogy ezen a Kr. e. XIV— XII. századokat betöltő népvándor­lásnak a régészeti leletekben is nyomot kellett hagyniok. Egy pár észrevételt erre nézve u.a. czikkem 120-ik lapján tettem. De itt még egy jelenségre akartam felhívni kedves bátyám figyelmét. Azt mondom az említett helyen, hogy a magyarországi bronzkultúrát magával hozta egy Közép Ázsiából ide vándorolt nép. Igen ám, de ezt nem lehet ki­mutatni régészeti leletekkel. Igaz, hogy Közép Ázsia, Bokhara, Baktria sat. vidéke régészetileg teljesen ismeretlen, de Oroszországon át mégis csak kellene valami összekötő kapcsolatnak lenni. Erre csak azt mondom : az avar leletek Magyarország határain túl megszakadnak, de ismét feltűnnek Nyugoti Szi­bériában s tartanak egész Minuszinszkig. Ugyanaz a kengyelforma, ugyan­azon jellemző szijvégek, mint nálunk. A közbeeső területen pedig teljesen hiányoznak. A magyarázatot azonban itt megadja a történelem. 550 felé törnek elő az avarok a Káma vidékéről, s a Közép Volgán és Dél Oroszorszá­gon át nem egészen 20 év alatt már Magyarországig hatolnak. Vajon az ős­korban nem történhetett-e ehhez hasonló ? Annyi bizonyos, hogy a mai Kelet­indiai kardmarkolat még mindig a mi bronzkardjaink markolatára emlékeztet, úgy hogy ennek a formának a kifejlődése nem az eddig ismert területen tör­tént. Az ázsiai árjaságnak Baktria volt az ősi kulturális központja, itt kell keresni a magyarországi bronzkultúra eredetét; ami azelőtt volt nálunk, az nagyon szegényes lehetett; a mykenaei kultúrának olyanforma kisugár­zásáról, minő pl. volt a római kultúrának, a mi területünkön és Közép-Euró­pában, szó sem lehet. Egyáltalában az u.n. kulturális hatást nagyon elválasztanám a hatalmi terjeszkedéssel járó hatástól. Amaz sokkal lassúbb. Bizonyítja az, hogy a bronzot a délbabyloniai lagasiak már Kr. e. 3000 felé ismerték, míg Egyiptomban csak a XII. dinasztia idejében, tehát Kr. e. 1995—1801 között kezdik haszná­latba venni. Mykenae hatalmi köre észak felé nagyon csekély volt. S amikor virágzani kezd ez a kultúra, Kr. e. 1400 felé, akkor már megkezdődött, vagy nagyon hamar megkezdődött a szkíták által indított népmozgalom. A bronzkultúra elterjedését a szkíták által Európába szorított közép­ázsiai árjákkal hozom kapcsolatba. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy az árja vagy ahogy a mi német-majmolóink nevezik, az indo-germán népek ázsiai eredetűek. Ellen­kezőleg azt vallom, hogy az árjaság Európában, még pedig Közép- és Dél­Oroszországban alakult meg, méghozzá kétféle népségből, a baltvidóki 54

Next

/
Thumbnails
Contents