A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium

5. kép. Részlet a veszprémi kőfaragványokról 6. kép. Részlet a vértesszentkereszti kőfaragványokról visszahajtanak és mintegy két réteget alkotnak. Ennek a csoportnak egyik legkiválóbb darabja a besztereci aspersorium. E csoport emlékeivel tehát kissé bővebben kell foglalkoznunk. Ami az ötvösmunkákat illeti, a beszterecei aspersoriumon kívül csak Grúziából ismerünk idetartozó ezüstmunkákat. Ezek Besken és Века opizai mesterek alkotásai, melyek feliratokkal is el vannak látva. Ezekről egy részlet képe az V. táblán látható.

21 A feliratok több esetben pontosan megmondják az évet is, amelyben ezek a mesterek az egyes darabokat fejedelmeik számára készítették : a XII. század utolsó éveiről van szó bennük. A pécsi románkori bazilika altemplomába vezető lejáratok frízei olyan növényi sorozatokkal vannak díszítve, amelyek — bár kőbe faragottak — finom kivitelezésükkel, fölhajló leveleikkel, változatos palmettakompozícióikkal, egyszóval összes stílussajátságaikkal, ebbe a csoportba tartoznak (VI. t.). Mindezeket a XII. sz. második felére szokás datálni. Gerevich szerint (i. m. 52) a burgundi származású Bertalan püspök csináltatta a székesegyház belső díszítéseit a XII. század végén. Gál László szerint a század közepe előtt készültek a ma meglevő díszítmények.

22 Azt hiszem, hogy ma már senki sem tér vissza a régebben szokásos, XI. századba való datálás lehetőségéhez. A besztereci aspersoriumot a XII. század második felére datálom a következő pozitív és negatív indokok alapján : 1. Az opizai iskola ezüstmüvességével áll valamiféle kapcsolatban, esetleg ebből az iskolából kikerült mester munkája. 2. A görög felirat — mint láttuk — görögül nem tudó ötvösmester munkája, de nem bajor mesteré. 3. A felirat tartalma a keleti kereszténység szertartásait szolgálja, nem a nyugatiét. Erre utal a páros szentek ábrázolása is az edényen. 4. Mint keresztény kegytárgy, egyenes folytatása a keleti kereszténységet szolgáló ötvösművészetnek, amelynek pogány leszármazottja egyebek mellett a IX. század 70-es éveiben készült bezdédi tarsolylemez is. 21 Amiranasvili, 8. J. : Isztorija gruzinszkavo iszkussztva, I. Moszkva, 1950. 127. t. : Ancsiszchatii Szpasz ikonjának keretén. Hasonló minták a Ckarosztáv-i és Tbet-i evangélistáriumokon is (122. és 128. t.) ; 219., 221. 22 Gál, L. : L'architecture religieuse en Hongrie. Paris, 1929, 49. 42