A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium
lenne a chartres-i és az esztergomi freskó. P. Deschamps szerint 24 a chartres-i freskó a templomok belső díszítésére régóta szolgáló színes és mintás szövetek utánzata. Perzsiából, Szíriából, Bizáncból rengeteg ilyen textília ment Franciaországba a XII. és XIII. században (i. m. 94. skk.). Az egykorú írott források tanúskodnak erről (96. skk.). M. Th. Picard-Schnitter szerint e keleti textiliák kora a X. század második fele ós a XI. század. 25 Valószínű, hogy az esztergomi királyi udvar is bővelkedett ilyen textilekben. Aspersoriumunk azonban legalább több évtizeddel öregebb a XII. sz. végénél. A freskók, a textiliák ós a besztereci aspersorium is a közös, postsassanida forrásra mennek vissza. Az akkori fejedelmi és egyházi központokba mindenfelé jutott belőlük Európában. 26 Ennek a postsassanida művészetnek egyik első, nagy felvirágzása a magyarság levediai palmettás művészete, amelyben már a csokor is megvolt. 27 A bordányi karperec esetében is megvan a lehetősége annak, hogy a csokor, mint a karperec egyetlen fő dísze, ugyanúgy keresztény értelmű, akárcsak a kereszt a bezdédi tarsolylemezen, akkor is, ha viselője pogány volt. Azonban ez esetben sem szolgált kiindulópontul ez a pogány magyar sírból való karperec (X. sz. első feléből) románkori díszítőszobrászatunknak, sem aspersoriumunknak. Más a csokor felépítése ós más a stilizálása. Románkori köveinken olyan stilizálású csokorral találkozunk, amely a besztereci aspersorium fogantyúját díszíti. A veszprémi, monostorszegi, pilisszentkereszti stb. kövek palmettáinak szárán keresztkötésként találjuk ugyanennek a csokornak részletét (5. kép). Ez a részlet ez idő szerint teljesen ismeretlen a honfoglaló magyarságot szolgáló fémművességben, az ennek folytatásaként fellépő skandináv és észak-európai udvari művészetben. Egyelőre csak a besztereci aspersoriumon tudjuk ebben a stilizálásban kimutatni. A kőbe való átültetésnél már eléggé sablonos, de nem értelmetlen díszítőelem. A csokor rendszerint három hurokból áll, ezt a hármas csoportot egymagában vagy párosával szokták alkalmazni. A példának felhozott veszprémi kövön mindkét változat egymás mellett fordul elő. Ezzel a csokorszerű minta-elemmel a művészettörténeti kutatás eddig nem foglalkozott behatóbban, és bár a veszprémi és rokon kövek palmettáinak közvetlen mintaképeként idézett honfoglaláskori palmettás mintákon következetesen hiányzik, nem akadtak meg rajta és nem keresték származását. Megtaláljuk Vértesszentkereszten olyan változatban, melynél a csokor egyik ága három, a másik két hurokból áll (6. kép). 28 A grúziai Szafariham egy oltárkő vön, Mária ós Erzsébet találkozását ábrázoló dombormű keretén a szalagmintát ilyen csokor szakítja meg. 29 Székesfehérvárott egy pillérfő rozettái között foglal helyet (négy-négy hurokkal). 30 24 Deschamps, Paul: Les fresques des Cryptes des Cathédrales de Chartres et de Clermont et rimitation des tissus dans les peintures murales. Mon. et mém. Piot, 48, 1956. 91 — 106. 25 M. Th. Picard— Schnitter: Le suaire de saint Chaffre trouvé au Monaster (Haute-Loire), Mon. et mém. Piot, 47, 1963. 168. skk. 26 Például a római Santa Maria infra Portás freskóján is ott találjuk ugyanezt az oroszlánalakos mintát a XII. század második feléből: Van Marie : Developpement of the Italian Schools of Painting. Hága. I. 204. 96. kép. 27 Dienes István : A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. 1956. Szeged, 1956. 36. skk. 28 A Műemlékek Orsz. Bizottságában levő felvételezések között, 22. sz. tusrajz után. 29 Amiranasvili: i. m. I. 6. t. 80 Dercsényi D.: Budapest Régiségei XIII. 1943. 18. kép. 46
