A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Kalicz Nándor: A baktalórántházi sírlelet

A Jósa András Múzeum régi anyagának átvizsgálása során néhány edénydarabot találtam. Ezek egy nagyobb edényből származnak. Valószínűleg kéífülű, amphoraszerű urna töredékei. Ennek is szakaszosan ismétlődő árkolt vonalkötegekből és vízszintes párhuzamosokkal kísért benyomott körökből álló díszítése van. Az edény alakja és díszítése hasonló a baktalórántházi urnához (II. t. la—c). Az edény töredékeit Nyíregyházán, a Morgó-temető területén találták. Ezen a lelőhelyen az újkőkortól a késővaskorig bezárólag csaknem szakadatlan a települések és temetkezések egymásutánja. Az előkerült leletek — sajnos — elválaszthatatlanul összekeveredtek a Saári-féle gyűjteményben. így az ismertetett urnatöredékek korát csak a baktalórántházi sírlelet alapján tudjuk meghatározni. Szabolcs megye területéről lelőhely közelebbi meghatározása nélkül őriz egy edényt a Jósa András Múzeum, amelynek alakja és díszítése közel áll a baktalórántházi sírlelet 2. sz. edényéhez. Szélesszájú, nagy csupor, tölcséres nyakkal, tagoltan illeszkedő gömbölyded alsó résszel. Alja profilált. A nyakhajlásban egymással szemben két rövid szalagfül, a fülek között pedig hasonló magasságban egymással szemben 2—2 pici bütyök ül. Az edény nyakát fültől fülig futó mélyített vonal, s abból lefutó szakaszosan ismétlődő árkolt vonalkötegek díszítik. Ragasztott, szürke. M : 25 cm, szá : 22 cm, fá : 9,8 cm (II. t. 3). A nyírbátori múzeum is őriz egy bögrét, mely leletcsoportunkkal összefüggésbe hozható. Lelőhelye Nyírgyulaj. Magasfülű, gömbölyű aljú bögre. Nyaka enyhén ívelt, szájpereme kissé kihajlik. Vállát két vízszintes árkolt vonal között ék alakú bevágásokból képezett sor díszíti. Ebből szakaszosan ismétlődő függőleges árkolt vonalkötegek futnak le (II. t. 2). Eddigi ismereteink szerint mindössze ez a néhány edény és urna töredékei tartoznak annak a leletcsoportnak a formakincséhez, melyet a baktalórántházi sírlelettel jellemezhetünk. A leletcsoport anyaga kevés, de őskori ismereteink szempontjából mégis fontosnak tekintjük. Olyan vonatkozásokra hívja fel figyelmünket, amilyenekre eddig kellő támpontokkal nem rendelkeztünk. Ha őskori fejlődésünkre nem is gyakorolt döntő hatást ez az idegenszerű leletanyag, jelenlétével mégis számolnunk kell. A leletcsoport anyaga hazai viszonylatban meglehetősen idegenszerű, párhuzamait alig találjuk meg. Egész őskorunkban mindössze a peceli kultúra leletei között akadnak olyan edények, melyek bizonyos mértékig kapcsolatba hozhatók a baktalórántházi sírlelettel és leletcsoporttal. A peceli kultúra összegyűjtött emlék an у agában mindössze két olyan amphora alakú edényt ismerünk, melyeknek alakja a baktalórántházi urnáéhoz hasonló. Mindkettő díszítetlen és elnagyoltabb, mint az említett baktalórántházi urna.

1 Még egy kétfülű amphorát közöl Banner János Somogyvárról. Ennek korát azonban tisztázatlannak tekinti, s valószínű, hogy a peceli kultúrát követő időszakba sorolható.

2 Eszerint az amphoraszerű edényalak a vállon két füllel, előfordul ugyan a peceli kultúrában, de nem gyakori. Nem ismerünk párhuzamot a peceli kultúrában sem a tölcséres szájú, sem az egyfülű csuporhoz. Egyetlen edényt közöl ugyan Banner János a peceli 1 Banner J. : Die Péceler Kultur. AH 36 (1966) I. t. 7, XXVIII. t. 14. 2 Uo. IX. t. 3. 8