A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Koroknay Gyula: A kállói vár

nő ki, melynek ágain egy fiatal nő, pénzeszacskó és egy szép, két körerkélves ház van. A halál kaszája éppen elnyesi az álom fájának a törzsét. Az az erkölcsi tanulság pedig, amelyet ez a történet illusztrál, és mely a lapnak is a címe: ,

Juventus proponit, mors disponit" (Ifjúság tervez, a halál végez). Alighanem utalást kell itt keresnünk valamely olyan eseményre, amely Kalló várával valamilyen összefüggésben lehetett, olyan történetre kell gondolnunk, amely közkeletűvé válhatott egész Közép-Európában. Azonban ezt az érdekesnek ígérkező eseményt egyelőre nem tudjuk közelebbről megvilágítani egyéb adatok hiányában. Egy másik metszetet Gerő László közölt Magyar várépítés с művében (XXII. t. 1). Ez a metszet rokon Ortelius redivivus SL (Sicha Lucas?) monogramos ,,

Fortalitium Kis-Kallo in Ungaria remunitum" című metszettel (XXIII. t. I).

5 E két utóbbi ábrázolásnak feltűnő sajátsága az igen primitív perspektíva. Látszik, hogy az egyik a másiknak a másolata, vagy pedig egy közös, ismeretlen metszet után készültek. Feltűnhet a címben szereplő Kiskálló név, ami nyilván Nagykállóval való összetévesztés, Kiskállónak pedig annyi köze lehet ehhez az ábrázoláshoz, hogy a metszet nézőpontja Kiskálló területére esik. Kiskálló felől látszott úgy a város templomának tornya, mintha a várban lett volna. A torony az Ortelius redivivus metszetén egy nagyobb épülethez látszik tartozni, míg a másikon a vár figyelőtornyának látszik. Az előbbin nem látszanak a vár rongálódásai, az utóbbi rongálódásokat és hevenyészett erősítéseket is mutat. Az épületek elhelyezése mindkettőn nagyjából azonos, csak úgy látszik, hogy hol az egyik, hol a másik értelmezett rosszul bizonyos épületeket. Az a benyomásunk, mintha mindkét metszet készítője egy erősen rongált eredeti után dolgozott volna. Hitelesnek kell azonban elfogadnunk másik két metszetet : egy XVII. századi olasz metsző művét (XXIII. t. 2)

6 és különösen pedig azt a szép ábrázolást, melyet a német városok sokat foglalkoztatott metszője Gaspar Merian után Lucas Georg Sicha készített 1665-ben (XXIV. t. 1). Ez utóbbinak az a különös értéke, hogy Eggen alárajzolta a vár lépték utáni alaprajzát, valamint a védőövezet keresztmetszetét is. Az olasz metszet némileg heroikus jellegű, a vár arányait magasságban módosította. E két utóbbi ábrázolás körülbelül egykorú lehet, talán az olasz metszet valamivel későbbi, mivel a falakon több rongálódás látszik, mint Meriannál. A vár rekonstruálását ennek a két utóbbi metszetnek a segítségével kíséreljük meg. Bejárat a várba csak a városon keresztül vezetett. Magát a várost is kettős palánk : egy külső karósor és egy belső, gerendából rótt kerítés övezte. A városnak csak délen volt kapuja, a metszetek szerint innen indult az út Semjónen át Szatmárra, ebből ágazott ki először a balkányi és szakolyi út, valamint a Tokaj felé vezető út. Ezen régi utak közül mindegyik megvan még ma is. A városkaputól balra a két palánk közt volt a latorkert, az olasz metszeten jól látszik a két hajlított akasztófa. Maga a vár a városnak a délkeleti sarkán terült el, abba csak egy bástyával volt beépítve, de itt is elválasztotta egymástól a kettőt a várárok. A várat körülvevő mocsarat egy kis patak táplálta, melyet Kiss Lajos szerint Berettyónak,

7 Peters szerint Kallónak 5 Ortelius redivivus et continuatus oder Ungarische und Siebenbürgische Kriegshändel, Nürnberg, 1666. II. rész 187. 8 Magyar Történelmi Képcsarnok, Т. 4435. 7 Kiss Lajos : Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. 75