A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Kalmár János–Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei

akik a hazai, általánosabban használatos címerpajzs-alakot faragták ki munkájuk ékítósére.

8 Báthori István erdélyi vajda (meghalt 1493) országbíró síremlék-fedőlapja (XVII. t.) az elhunytat kettős helyzetben ábrázolja. Az elhunyt brokátszövettel letakart fekvőhelyen, a hasonló mustrájú, mind a négy sarkán bojttal ellátott kettős párnán nyugszik, és a vitézséget jelképező oroszlánon áll. A középkori síremlékfaragó művészet egyik igen érdekes ábrázolási módja ez, amikor az elhunytat kettős helyzetben ábrázolják. Ennek az az oka, hogyha a templom megtelt tumbákkal, akkor a kőfedőlapokat a templom falába építették be, mégpedig álló helyzetben. Ezért találjuk ezt az emléket is ilyen kettős helyzetben. Az elhunyt tetőtől talpig a kor divatjának megfelelően gótikus, teljes lovagi vértezetben van. Az 1811-ben Nyírbátorban járt bizottság

9 és Budai Ézsaiás 1822-ben írt könyvében a síremléket Báthori Gáborénak vélte, ugyanúgy Veszprémi is. Leffler Béla is kótségbevonja a sírkő XV. századbeli származását.

10 Báthori Gábor korában gótikus vértezetet már nem viseltek, sőt ennek ábrázolása sem volt már akkor ismeretes. Az elhunyt fejét a gótikus vértezet velejárója, a saladé sisak fedi, amelynek arc elé letolható arcvórtjót a sisakharang két oldalán elhelyezett csap körül elforgatva, feltolva találjuk. Ezt azért ábrázolták így, hogy az arc ne legyen elfedve. Az arc alsó részét a mellvas felső szintjére ékelt állvért fedi. A mellvas több részből van összeróva, ezek a részek a nyak felé, íves oldalakkal kialakítva húzódnak felfelé. A lovag karját zárt karvért borítja, csúcsba ugró könyökvórttel és csúcsba ugró szárú, ízeit ujjú vaskesztyűvel. A mellvas alatt csúcsba ugró erezett csatákötóny helyezkedik el, amelynek közeit sodronyvértezet tölti ki. Lábszárát erezett díszű, alul-felül csúcsba futó, tagolt lábszárvórt takarja. A térdvért alsó csúcsíves nyúlványát Leffler tévesen csizmaszár végződésnek nézte, ós emiatt az alsó lábszárvórtet csizmaként írta le. Vas saruja elöl hosszan csúcsba fut, a kor divatjának megfelelően, majd pedig sűrűn lemezeit sarkára egyenes nyakú, lovagi sarkantyú van felkötve. A hosszú sarkantyúnyakban hatágú taréjt látunk. A sarkantyú szára szíjjal van a vas-saruhoz csatolva. Az elhunyt jobbjában vállhoz támasztott tornalándzsát tart, amelynek alján kézvédő tárcsa helyezkedik el. A tornalándzsa végére egy egyszárnyú zászló van felszögezve, amelynek felületét lángnyelvek borítják. Középen keményen font babérlevél-koszorúban Y H S betűk olvashatók (Yesus Hominum Salvator). A koszorú szintén lángnyelvekkel van ékítve. Meglepő, hogy Jesus monogramjának I betűje Y-kónt jelenik meg. A H betű szára keresztként van kialakítva. A mellvas jobb oldalán felcsapható lándzsatartó horog nyert elhelyezést. Baljában kardot tart. A kard kétélű, egyenes pengéjű. Markolatáról, annak sérülése miatt többet nem írhatunk. A kard alatt, a kifaragott alak ágyéka körül nem szolgálati katonai táska látható, mint ahogy Veszprémi alapján Leffler

11 is megállapítja, mert a lovag ilyesmit nem viselt, hanem az elhunyt pajzsa kapott helyet, amelynek felületét a sárkányrenddel övezett olasz reneszánsz címerpajzsban a Báthori-csa8 Entz G.—Szalontai B. : i.m. 43. 39. kép. 9 Nyírvidék 1892. 28. 10 Leffler B. : i.m. 283. 11 Leffler B.: i.m. 283. — Entz G.—Szalontai B.: i.m. 48. 43. kép. 5* 67