A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz

eredménye volt, hogy az irán-hindu népség összeköttetése megszakadt a legközelebbi rokon thrák-szláv népséggel s amaz Közép Ázsiából dél felé, emez pedig nyugot felé szorult. Hasonló viszonyok álltak be most, mint sokkal később, mikor a hunok Kr. u. 373—374 körül átkelve a Volgán, a kétszáz év óta folyton kelet felé nyomuló germánságot kiszorítják a mai Oroszország területéről, felkavarták az egész barbár világot s 40—50 évvel később vandálok, svévek, alánok, gótok, egész Hispániáig elhatolnak. így kellett történni ezekben az ősidőkben is. A kentaurok egész Hellasig előnyomulnak, a monda szerint Achilleus nevelője egy kentaur volt, tőle tanulta meg a nyíllövésben való jártasságot. A nagy népkavarodást pedig eléggé mutatja az, hogy már Kr. e. 1342-ben Egyiptom is megérzi hatását, II. Ramsesnek a hittiták elleni háborújában addig ismeretlen „északi" és „tengeri népekkel" kell harcolnia s ez a néphullámzás több, mint egy századig tart. Az egyes adatokra hivatkozom a Budapest Régiségeiben közzétett czikkem 120-ik és 156-ik lapjain. Természetes, hogy ezen a Kr. e. XIV—

XII. századokat betöltő népvándorlásnak a régészeti leletekben is nyomot kellett hagyniok. Egy pár észrevételt erre nézve u.a. czikkem 120-ik lapján tettem. De itt még egy jelenségre akartam felhívni kedves bátyám figyelmét. Azt mondom az említett helyen, hogy a magyarországi bronzkultúrát magával hozta egy Közép Ázsiából ide vándorolt nép. Igen ám, de ezt nem lehet kimutatni régészeti leletekkel. Igaz, hogy Közép Ázsia, Bokhara, Baktria sat. vidéke régészetileg teljesen ismeretlen, de Oroszországon át mégis csak kellene valami összekötő kapcsolatnak lenni. Erre csak azt mondom : az avar leletek Magyarország határain túl megszakadnak, de ismét feltűnnek Nyugoti Szibériában s tartanak egész Minuszinszkig. Ugyanaz a kengyelforma, ugyanazon jellemző szijvégek, mint nálunk. A közbeeső területen pedig teljesen hiányoznak. A magyarázatot azonban itt megadja a történelem. 550 felé törnek elő az avarok a Káma vidékéről, s a Közép Volgán és Dél Oroszországon át nem egészen 20 év alatt már Magyarországig hatolnak. Vajon az őskorban nem történhetett-e ehhez hasonló ? Annyi bizonyos, hogy a mai Keletindiai kardmarkolat még mindig a mi bronzkardjaink markolatára emlékeztet, úgy hogy ennek a formának a kifejlődése nem az eddig ismert területen történt. Az ázsiai árjaságnak Baktria volt az ősi kulturális központja, itt kell keresni a magyarországi bronzkultúra eredetét; ami azelőtt volt nálunk, az nagyon szegényes lehetett; a mykenaei kultúrának olyanforma kisugárzásáról, minő pl. volt a római kultúrának, a mi területünkön és Közép-Európában, szó sem lehet. Egyáltalában az u.n. kulturális hatást nagyon elválasztanám a hatalmi terjeszkedéssel járó hatástól. Amaz sokkal lassúbb. Bizonyítja az, hogy a bronzot a délbabyloniai lagasiak már Kr. e. 3000 felé ismerték, míg Egyiptomban csak a XII. dinasztia idejében, tehát Kr. e. 1995—1801 között kezdik használatba venni. Mykenae hatalmi köre észak felé nagyon csekély volt. S amikor virágzani kezd ez a kultúra, Kr. e. 1400 felé, akkor már megkezdődött, vagy nagyon hamar megkezdődött a szkíták által indított népmozgalom. A bronzkultúra elterjedését a szkíták által Európába szorított középázsiai árjákkal hozom kapcsolatba. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy az árja vagy ahogy a mi német-majmolóink nevezik, az indo-germán népek ázsiai eredetűek. Ellenkezőleg azt vallom, hogy az árjaság Európában, még pedig Közép- és DélOroszországban alakult meg, méghozzá kétféle népségből, a baltvidóki 54