A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez

a gótos-gepidás névalakú Drinka, Dilinka, Diliinka átöröklődése az V. szá­zadtól a magyar időkig lehetséges volt. 7. nap. „Hét napi út végeztével egy faluban megállapodánk, azt paran­csolván a bennünket vezérlő szküthák, minthogy tudniillik Attélász útját annak fogja venni s nekünk utána kelletik majd utaznunk. Itt találkozánk a nyugati rómaiak embereivel, kik szintén mint mi Attélászhoz követségben jártak (Rómülós ós társai), akik azért jöttek a barbár után, hogy bármi választ adva bocsássa el őket." Ügy a nyugatrómai, mint a keletrómai követség kötött útvonalon, mellé­jük rendelt hun vezérlők és kalauzok parancsai szerint haladt a kitűzött cél felé. A nyugatiak Pannonián át, valószínűleg Dunaszekcsőből (Lugio) kiin­dulva utaztak azon a feltételezett útvonalon végig, amely Pannoniát Szegeden és a Maros folyó vonalán át Dáciával összekötötte. Szegedre megérkezve, északi irányban egyenesen mehettek volna a hun székhely felé, ha az a Tisza nyugati oldalán lett volna. Azonban a hun vezetők vagy a maguk óhajára Attila után kellett menniük, hogy tőle választ kaphassanak. Mivel értesültek arról, hogy Attila nem székhelyén tartózkodik, hanem a Temes—Maros vidé­kéről hazafelé menet úton van, ezért abba a faluba kellett menniük, amelyik Attilának útjába esik. Nem volt ugyanis illő, hogy a követségek őt megelőzve jussanak a fővárosba. Attila a Makó—Hódmezővásárhely útvonalat használhatta, Priskosék a Klárafalva—Lele—Gorzsa—Hódmezővásárhely irányt kö­vették, Rómülós nyugatrómai követsége pedig Szeged—Tápé—Malájdok— Porgány-ér vidékén át tartott Hódmezővásárhely felé. A nyugatiak útvonalának egyik pontját: Szeged—Nagyszéksóst hun fejedelmi hamvasztásos sírlelet jelzi, 13 de hun vonatkozásai vannak a tápé­malajdoki népvándorláskori temetőnek is. 14 Már megemlítettem, hogy Attila Anatolios és Nómios bizánci követsége iránti udvariasságból a Drenkon nevezetű folyóig ment, amely helyen való megbeszélésük így Hódmezővásárhelyre tehető. A mostani követsógjárásoknál is, a hét napi út végeztével Hódmezővásár­hely város területén volt az a falu, ahol megállapodva megvárták Attilát. „Egy úton járván hát vele, megvárva hogy előttünk elhaladjon, ez egész sokasággal követtük őt. És némely folyókon átkelvén egy igen nagy faluba jutottunk, melyben, mint mondták, Attélásznak bárhol levő lakai közt legfényesebb lakása állott, szépen kidolgozott gerendákból és deszkákból összeállítva, és nem erősségre, hanem ékességre számított fakerítéssel körítve. A királyné után az Onegesios laka volt a legkitűnőbb, melynek hasonló a fakerítése, de tornyokkal nem volt úgy díszítve, mint az Attélászé. Nemigen távol a kerítéstől egy fürdő volt, melyet a szkütháknál Attélász után legtehetősebb Onegesios Paióniából hozott kövekből építtetett. Mert 13 Alföldi A. : Leletek a hunkorszakból és ethnikai szétválasztásuk. Arch. Hung. IX (1932). — Fettich N. : A szeged—nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet. Arch. Hung. XXXII (1953). — Párducz, M. : Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Arch. Hung. II (1959), 309 — 398., a hunkori leletek térkép­vázlata a 355. lapon. 14 Párducz M. — Korek J. : Germán befolyás a Maros—Tisza—Körös-szög késő szarmata emlékanyagában. Arch. Ért. 1946 —1948. 291 — 312. 26

Next

/
Thumbnails
Contents