A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Sonkoly István: Kölcsey megzenésítések
szokott formájától. 5 Szintén Aranynak a Kölcsey-megzenésítései közé tartozik a Hol van a honi c. dal, mely még akkor is említésre méltó, ha egyezik Korner Treuer Tod-jához írt Guiliani-zenével. E dal elterjedt nálunk is, sőt Ruzitska Béla futása c. operájában mint betétdalt éneklik. 6 Kölcsey Szobráncon írta ezt a versét 1830-ban, mely a cenzúra miatt később Zrínyi dala címmel jelent meg. Az 1823-ból származó Csolnakon с vers első szakaszának dallamát is megtaláljuk Arany dalgyűjteményében. A sorok súlytalan ütemrészen indulnak (Auftakt). A vers izometrikus sorai izoritmikus dallamosítást eredményeztek. Ez a dal azonban nem terjedt el népdalként, amit a változatok hiánya is igazol. Aranyra hivatkozással „Arany János után" megjegyzéssel közli Bartalus István. Kodály művészetének súlypontja a vokális zene területén van. Műveinek többségét valamilyen költői szöveg inspirálta. Klasszikusaink versei — ha megkésve is — tömör és művészi dallamosítással terjedtek el művei nyomán. Kodály négy Kölcsey-vers megzenésítésével is maradandót alkotott. Az Elfojtódás 1913-ból, a Búsan csörög a lomb 1915-ből való. Egész világ választja el egymástól a két dalt. Az előbbin végigvonuló kromatika bár mélységesen megindító, de még nyugati dallamtípust követ. A második dal viszont teljesen magyar hangvételű. Csupa kérdőjel, csupa válaszra váró kérdés, a második felén végigvonuló akkordcentrális szívettépő disszonanciái csak fokozzák az elégikus fájdalom megrázó hatását. A vers tartalmát maradéktalanul fejezi ki a zene. Az Elfojtódás befelé zokogó férfibánatát szekvenciális késleltetések sorozata érezteti. Ha megoldásában nyugati hatást is észlelünk, ez könnyen érthető. Lefelé haladó kromatikus menete kifejezésteljes. A századeleji impresszionizmus befolyásolta még Kodály kolorizmusát, aki itt választékos harmóniaeffektusokkal érzékelteti a vers fájdalmas kitöréseit. Sokkal inkább a népzenére támaszkodik a két évvel később keletkezett Búsan csörög a lomb dallama, Kodály egyik legpoétikusabb dala. Formája strófikus, háromszor csendül fel ugyanaz a melódia némi változtatással, s ez az ismétlés mégsem fárasztó. Az első két szakaszban felbontott hangzatok alapozzák meg a zongorakíséret akkordjait, melyeknek felső hangja lépcsőzetesen lefelé halad. Kölcsey e szép versének legelső dallama azonban még a múlt századból való, feljegyzi már Arany János is idézett kéziratos népdalgyűjteményében (II. 28. sz.). Nem tekinthetjük azonban közismertnek az Arany közölte melódiát, mert nincsenek variánsai. Jellegzetessége, hogy míg az első fele dúr, a második moll hangnemű. Nem is népdal, hanem inkább népies műdalnak tekinthető. Kodály alkotói invenciója érzékenyen rezonált Kölcsey mélabús költészetére. Első férfikari műve, az 1913-ban keletkezett Bordal is Kölcsey-megzenésítés. Azóta azonban gyökeresen megváltozott Kodály stílusa. A Bordal még a régebbi homofon hagyományba kapcsolódik. Összetett, triós formájú darab, melynek gisz-moll középrésze ötszólamúvá dagad. Egészen más világ tárul elénk az 1936-ban keletkezett Huszt с férfikarából. A költő Huszt várának képén keresztül a nemzeti tetterőt, a magyarság elhatározási készségét éleszti. A bariton szólója kezdi a művet, amelyet a basszus orgonapontszerű 5 Kodály—Gyulai : Arany J. népdalgyűjteménye. 1952. AJr. k. 191. 6 Kodály —Gyulai : i. m. 85. 169
