A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból
ország nagy részének oktatásügyét is magára vállalta. Azok a vidéki iskolák, amelyek innen kapták rektoraikat, „partikula" elnevezést kaptak. A partikulák átvették az anyaiskola intézményeit, szokásait; így a szentmihályi partikula is az anyaiskola rendszerére épült fel. Ezáltal a ref. kollégium érdekkörébe tartozó vidéki partikulák is magasabb műveltséget nyújtottak, mint az egyéb elemi iskolák. A „Series Studiosorum"' '-ban jegyezték fel az 1657— 1670 között meglevő rektorságokat, melyek között Szentmihályt is megemlítették. 13 Ez egyúttal a szentmihályi partikulára vonatkozó legkorábbi említés. Feltételezhető azonban, hogy a szentmihályi partikula jóval előbb, esetleg a XVI. század végén létesült. Büdszentmihály lakosainak átlagon felüli műveltsége, kisvárosi jellegű légköre az egész faluközösséget érintő iskolai rendszerével magyarázható, annál is inkább, mivel ez a partikula a múlt század végéig létezett, s a legutóbbi időkig is éreztette hatását. Ezáltal érthető meg Magyar József különös ragaszkodása a szentmihályi iskolához. Megemlítjük, hogy a szentmihályi partikula növendékei — a középiskolai érettségi találkozókhoz hasonlóan — tízévenként összejöttek ; a régi iskola tradícióihoz híven. Tudjuk, hogy a közönséges elemi iskolák végzett növendékei nem szoktak találkozókat rendezni, éppen ezért a szentmihályi találkozók ennek az iskolának fejlett oktatási rendszerét bizonyítják. Tiszavasvári büdszentmihályi községrésze korántsem alkot olyan egységes közösséget, mint a fentebb tárgyalt, egymáshoz hasonló egyénekből álló két katonai közösség ; az osztályhelyzet, foglalkozás ós műveltség tekintetében a lakosság három fő rétegre oszlik. Magyar József mint népi verselő ezt nagyon jól látja. Az ő megfogalmazása szerint Büdszentraihályon vannak : alsóbb-, közép- és mágnás osztálybeliek. 11 Magyar József sem az egyik, sem a másik, hanem mindhárom társadalmi réteg szószólójának tartja magát, éppen ezért egyik réteghez sem tartozik. Mint kívülálló, mindhárom osztálybelieknek ír verseket, a társadalmi rang szem előtt tartásával. Érdemes párhuzamot vonnunk a német néprajzkutatás eredményeivel. A. Bach, M. Bringemeierre hivatkozva hasonló egyéniségekre hívja fel a figyelmet : „Ausdrücklich stellt M. Bringemeier fest, dass die Volkssänger und Erzähler, die sie kennenlernte, niemals «Durchschnittsmenschen» gewesen seien, «niemals typische Bauern», die selbst gänzlich in ihrer Schicht steckten, sondern immer . . . Aussenseiter, die oft genug im Dorf belächelt wurden. Gewöhnlich machten sie sich kenntlich durch irgendwelche Liebhabereien." 15 Bringemeier ugyanitt említi, hogy ilyen „kívülálló" egyéniségek között vannak olyanok is, akik költeményeket írnak. Kezdetben természetesen Magyar József sem állt kívül a társadalmi rétegeken, a saját osztályától való eltávolodás fokozatosan, költői tevékenységének kiterjesztésével következett be. Mint életrajzából láttuk, szegényparaszti családból származott. Az első világháború után ide, ehhez a paraszti réteghez tért vissza és ekkor kizárólag az „alsóbb" osztálybeliek szószólója lett. 13 Barcsa János : A debreceni kollégium és pártikulái. Debrecen, 1905. 13. 14 Alsóbb: napszámos, földműves, munkás; közép: iparos, kereskedő, alkalmazott; mágnás : pap, tanító, földbirtokos. — Természetesen ezzel a tagolással elsősorban a felszabadulás előtti társadalom képét jellemzi. 15 Adolf Bach: Deutsche Volkskunde. Leipzig, 1937. 318. 155