A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból
EGY NÉPI VERSELŐ TISZAVASVÁRIBÓL Tudunk arról, hogy az ország falvaiban, tanyáin ma is élnek olyan parasztemberek, akik ,,parasztíró1c"-nak, „népköltők"-пек vallják magukat. Olvasottságukkal, műveltségükkel, Írásra való hajlamukkal kiemelkednek társaik közül, s ezért hivatásuknak érzik a közösség nevelését. Nem egy ,,népi" író ilyen környezetből indult el, s egy szűkebb közösség tanítása helyett az ország egészének tanítását vállalta magára. Az irodalomkutatás csak azokra figyelt fel, akik írásaikban megfelelő művészi színvonalat értek el, vagy akik témaválasztásuk miatt szélesebbkörű olvasóközönségre tarthatnak számot. Ezzel szemben az egy-egy község vagy járás határát hírnévben túl nem lépő parasztköltő munkásságának vizsgálatát mind az irodalomtörténet, mind a néprajztudomány meglehetősen elhanyagolta. Ujabban örömmel láthatjuk, hogy a két tudományág vizsgálati módszerének határán álló népi verselők munkásságára ós értékelésére egyre nagyobb súlyt fektetnek. 1 1958 nyarán ismerkedtünk meg Tiszavasvári községben (Szabolcs megye) Magyar József népi verselovel, aki — egyéb munkái mellett — az országban elszórva élő több száz, esetleg több ezer parasztverselőhöz hasonlóan különböző műfajhoz tartozó versek faragásával is foglalkozik. Magyar József nem oly kiemelkedő parasztverselő, mint a sárrétudvari Nagy Imre, vagy akár a kiskunhalasi Gózon István ; mindössze átlagos típusa a népi verselők széles táborának. Magyar József költői tevékenységének bemutatásával nem az a célunk, hogy őt az irodalom rangjára, vagy az irodalomtörténet figyelmébe ajánljuk, mindössze azt szeretnénk elérni, hogy személyiségén keresztül a széles, eléggé ismeretlen írói tábor létezésére 2 és annak munkásságára fényt vessünk. Az íratlan irodalom korszakában élő költők alkotásaikat emlékezet alapján, szóbelileg adják elő, s a szóhagyomány terjeszti tovább. Haladottabb 1 Takács Lajos : Népi verselők — hírversírók. Ethnograpliia. 1951. 1—49. — Takács Lajos : Históriások, históriák. Bp., 1958. Janó Ákos összeállításában : Mint én, földmíves költő . . . (Szemelvények Gózon István parasztverselő elbeszélő költeményeiből.) Bp., 1959. L. ugyanitt a népi verseJőkre vonatkozó szakirodalmat. Nagy Imre : Álmatlan éj. Bp., 1958. 2 Azt hiszem, nem kell bővebben bizonygatnunk, hogy parasztverselőket mindenütt találhatunk. Pintér József Nagy Imre hivatkozott könyvének előszavában ezt írja: „Szinte pontosan megállapítható, hogy a két háború közötti Magyarország falvaiban, pusztáin, uradalmakban mintegy ötszáz paraszt élt, aki »parasztíró«-nak, »népköltő«-nek vallotta magát." Janó Ákos is rámutat arra, hogy ,, . . . Gózon István művészi alkotó tehetsége nem volt kivételes dolgozó parasztságunk körében, ilyen tehetségek az ország más részein, városaiban, falvaiban is születtek, sőt Halas is bővelkedett e korban hasonló költői tehetségekben." (Janó i.m. 8.) Tiszavasváriban folytatott gyűjtőmunkánk is hasonló eredménnyel járt, Magyar József mellett tudomást szereztünk Kónya János, Dinnyés Balogh, Sándor Miklós, Kulik Imre, Sári János, Sajti Bálint, V. Gál Balázs és más parasztverselőkről is. Felvetjük, hogy minden bizonnyal hasonló eredményre jutnánk, ha a munkásosztály között élő „népköltők" után kutatnánk. 149
