A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében

Ismerjük mindnyájan ezt a pipaféleséget. A pipák budapesti gyári készítmények. A kupaknélkülisége miatt inkább a városban és városias községekben használják. Aki kényszerből adta rá magát, az egy-egy elmés szerkezettel próbálja lezárni. Én láttam már olyan kis fapipát is, amelynek katonablúz gombjából készítettek fedőt (kupakot). A készítés mindössze annyiból állott, hogy a gomb fülébe cérnát fűztek, s így a pipaszárhoz kötötték.

24 Emellett a múltban előfordult még más különleges fapipa is. Faragványos, vagy teljesen sima is. Az első inkább bolti volt, az utóbbi saját készítmény. A pipa belsejébe a készítő fölösleges óvatosságból néha egy pléhdarabot is beleillesztett. (Van egy ilyen pipa a nyíregyházi Jósa András Múzeumban is.)

25 Sőt tudok olyan pipáról is, amelynél a használhatatlanná vált cseréppipa derekát egy macskaköröm alakú faaljra szerelték. (Természetesen az ilyen pipa már erősen szükség-, sőt ínségpipa. A pipa alja diófából került ki.) A fapipákat különben szőlőcsobakból, rózsagyökérből (rózsatőből), cserfából, körtefából vagy almafából készítgettók. Ezek a fák tudvalevőleg nem hasadnakse (XXXII. t. 4, 5). Mellettük hallottam még a cseregolyó (tölgygubics) és nádkotó pipákról is. Az első pipaféleség még nem régen is a sihederfiúk pipája volt. A Tisza menti községekben az erdők kiirtása utáni időkben is közönséges volt. A Tisza a tölgygubicsot a hegyekből hozta. Egy-egy tavaszi áradása után terítve volt a cseregolyó a fövenyes partján. Pipát olyan módon készítettek belőle, hogy a tetejét levágták, s a belét kivájták. Az oldalába lyukat fúrtak. Ide dugták azután a fából készített szárat. Egy cseregolyó pipába két cigarettára való dohány ment bele.

27 A kotópipát az egykori rétközi halászok készítgették, természetesen szorultság esetén. A nád föld alatti vastag futószárából — a kotóból — vágták ki. (Ezt ma már csak nádgyökérnek mondják.) Vékonyabb részén meghagyták a kötést (görcsöt). Efölött négy jó ujjnyi magasságban átvágták az üres szárat. A kötés felett pedig a pipaszárnak lyukat fúrtak. A szár is rendszerint nádszárból készült.

28 Ezeknek a primitív pipáknak természetesen nem volt nyakuk. Ezt a szár helyettesítette. A fejlettebb formájú pipáknál már kivétel nélkül meg lehet találni a nyakat. Ezeknél is van azonban különbség. Leglényegesebb az, hogy a régebbiek legtöbbjénél derékszögben távolodik a pipafejtől. Az újabbaknál pedig már csak hegyesszögben, aminek a pipaszár újabb formájában kell keresnünk az okát. A magyar ember csak egészen kivételes esetben szívja a pipáját szár nélkül. Akkor tudniillik, ha a pipaszárat valamilyen oknál fogva használni nem tudja (például eltöri). Vagy ha megerőltető munkát végez. A szár nélküli használat különösen a kávás kutak tisztítása közben ismeretes. A tisztítónak az a célja, hogy a nikotin bódító erejét megsokszorozza.

29 A régibb szárak még egyenesek voltak. Ezt a formát megkövetelték a primitívebb pipaformák s az olyan fejlettebb pipák is, amelyeknek a nyaka derékszögben hajlott el a fejétől. 24 Egy nyíregyházi szegénvházi gondozottnál láttam. 25 Leltári szám : 66.236.1.* 26 Id. Kórik Gábor adata. 27 Bodnár Bálint adata. 28 Néhai Borsi Dániel adata (Kék). 29 Néhai Széles Dániel adata (Kék). 122