A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében
A piros pipa piros agyagát Sárospatakról, Mádról és Bodrogkeresztúrból hozták. A fehérét pedig Sárospatakról és Mádról. Az új anyagok részben már új megmunkáláson is mentek át. Mivel kavicsok is voltak bennük, agyag darálón átdarálták, majd hurkanyomó gépen agyaghurkákat csináltak belőlük (XXVIIl. t. 2). Azután mérték mellett feldarabolták, présgépen formálták. A prés réznegatívját petróleumos olajjal megkenték. A pipanegatívokat Budapesten készítették, azért kezdetben a nyíregyházi pipákkal kapcsolatban egyéni ízlésről beszélni nem lehetett (XXVIIl. t. la, lb és XXIX. t. 1, 2). Legföljebb annyiban, hogy a jobban keresett pipaformák gyártásán igyekeztek. Ilyen volt a kovács, a jogász és a körmös pipa. 1 ® Később azonban készítettek már más pipákat is. így a teljesen simát — aminek a Miska-pipa nevet adták, amit azonban fehérsége miatt csak vászonpipának mondtak. Készítettek vastag oldallal négy- vagy hatszögletű pipát is, amit kávéházi pipának neveztek el. (Talán azért, mert nem volt kupakja, s ilyen pipát csak a kávéházba járó, ráérő emberek szívhattak.) (XXX. t. 1—5, 7—9.) Ezeket a pipákat már fejlettebb — azaz visszatérő lángú — kemencében égették ; ez fekvő hasáb alakú, egyszájú kemence volt. Két oldalán — egészen lent a földszínen — volt a két tűzlyuk. Ezek folytatása volt a két befalazott tűzjárat, amelyek a kéménybe torkolltak. A tűz és a füst tehát nem érhette a cserepeket. A pipákat a kemencében a tűzjáratok táján helyezték el. A kemenceszáj közelében, lezárása előtt, egy szájjal kifelé fordított, mázzal bekent csuprot helyeztek el. Ezt próbának mondták. Tüzelés előtt a kemence száját befalazták, a középtájon azonban egy tégladarabbal elzárható lyukat hagytak rajta. Ezután a tűzlyukakba száraz fával befűtötték. A kemence száján levő lyukon időnként betekintettek, egy meggyújtott s bedugott pálca világánál, ötszáz foknál a próbának barnás színt kellett kapnia, nyolcszáznál a máz már olvadt. (Ezt nevezték eredésnek.) Ha ekkor a kemence nyílásán egy forgácsot bedugtak, már lángra lobbant. Ilyenkor már piros volt a kemence belseje. Nyolcszázötven—ezerháromszáz foknál a próbán a mázkeverék már fényesen folyt. Ekkor a tüzelést már abba is hagyták (XXIX. t. 3). A kihűlés 8—10 óra hosszat tartott. A fekete pipa készítésének is új módját alkalmazták. Ennél a kiégetés után a hőt háromszáz — ötszáz fokra leengedték. Akkor a szájnyíláson fűrészport szórtak be. Utána lezárták a lángcsatornát. A piros pipát fényezni kellett. Ezt méhviasszal csinálták. A fehérnél nem volt szükség a fényezésre. A kupakokat és rézborításokat kezdetben kész rézlemezekből egy-egy formán kalapáccsal alakították ki. A technika haladásával azonban már gép segítségével préselték. A sima pipát Mátészalka felé és a Hortobágyon kedvelték. Az utóbbi, mint tudjuk, Debrecenhez tartozott. Eszerint a nyíregyházi pipák már Debrecen város legtermészetesebb — sőt legsajátabb — piacára is betörtek. 17 Úgy negyven-ötven évvel ezelőtt nagy keletje volt a gipsz pipának. Ezt olcsóságával váltotta ki (XXX. t. 6). 16 A kovács pipába egy lófej volt benyomva a nyak és a derék találkozójánál. A jogász pipa vonalas volt, a körmös pipánál az alján egy állati körmös láb volt fordított helyzetben ábrázolva. 17 Fazekas Sándor adata. — A debreceni pipakészítés válságát is az okozta, hogy más városok pipásai már jobb és szebb anyaggal dolgoztak. 120
