A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

ken, vagy pedig pusztákon levő csapszékek körül magok között vásárt ütni, vagy másoktól is ott vásárolni tilalmas lesz". „A gulyán, csordán, sőrén, ménesen, nyájon pedig a gulyástól, csordástól, sőréstől, csikóstól, nyájpásztortól, annyival inkább bojtártól, marhát venni" csak akkor szabad, ha az eladó jószág gazdája, vagy annak megbízott embere is jelen van. A pásztor még a saját jószágát is csak két megbízható ember jelenlétében adhatja el. ,,A gulya, csorda, sőre, ménes vagy akármely nyáj, vagy fótos marha közzé tévelyedett bitang marhát" a pásztor köteles a bírónak, vagy a pusztára felügyelő urasági ispánnak bejelenteni, annak tudta nélkül azt kiadni ne merje. Az őrizete alatt levő jószág közé „idegen, vagy kóborló emberek marháját be ne fogadja". A javaslatnak ezek a pontjai többé-kevésbé egybehangzanak a korábbi, szabolcsi és bihari statútumokkal. Sokkal nagyobb ellenkezést váltott ki azonban az egyes vármegyék részéről felmerült terv a mezei szállások és tanyák megszüntetéséről. Ha ez a javaslat életbe lépne, Debrecen szerint mind a földművelés, mind a marhatartás tönkremenne. Azt ugyan nem tagadják, hogy a szállástartó gazdák közül némelyek lopott állatoknak is helyt adnak, ezek száma azonban a becsületesekhez képest csekély, a tanyák és szállások általános megszüntetése a becsületes többségnek okozna jóvátehetetlen kárt. Azt azonban Debrecen is helyesli, hogy a főleg teleltetésre szolgáló erdős pusztákon a szállások tartását általában meg kell tiltani. A marhatolvajok orgazdái leginkább a kupecek, pásztorok, mészárosok, hentesek ós csaplárosok szoktak lenni, ezért az állatforgalom szabályozásán felül ezek kordába szorítására még további intézkedések szükségesek. A lóval, szarvasmarhával vagy sertéssel való kupeckedést csak „házas, lakos adófizető, jóhírű, azaz tolvajsággal vagy orvgazdasággal még meg nem jegyeztetett embereknek" szabad megengedni. Verbunkos katonák, mivel nem állanak polgári joghatóság alatt, semmiképpen ne kereskedhessenek jószággal. Az egyszer már orgazdaságon kapott kupecet egyéb büntetés mellett örökre el kell tiltani a kereskedéstől. A mészárosoknak és henteseknek meg kell tiltani az éjszakai és saját házuknál való vágást, minden helységben közös vágóhidat kell felállítani, ahol felügyelet mellett megfelelő lajstromba való beírás után szabad a jószágot levágni. „A levágott marhák bőrei pedig a vágóhelyen nem egy-két óráig, hanem reggeltől fogva napestig ki legyenek terítve. A marha a vágóhelyen legalább egy fél napig álljon, hogy azt mindenki láthassa. Az orgazdaságban talált hentest vagy mészárost a mesterségtől el kell tiltani. Minden pásztor fogadásakor előbbi gazdájától kapott elbocsátó levelét mutassa be. Az olyan pásztort, ,,aki a gondjaira bízott marha leölésében, elsikkasztásában, vagy akarmelyféle marhalopásban találtatott, újra megfogadni szabad nem lenne, mert tapasztalt dolog az, hogy a tolvaj pásztorok nem annyira a magok gazdáinak, hanem a szomszédságban levő marhákban szoktak inkább kárt tenni". A csapiárok, csárdabérlők, vendégfogadósok ne merjenek megfogadni ,,jött-ment, bizonytalan lakású, esméretlen embereket," csak megfelelő útlevéllel ellátottakat. Orgazdaságban talált csapiárost többé ne fogadjon be senki.

37 37 A javaslatnak a tanyákkal és mezei szállásokkal foglalkozó része a legérdekesebb mind néprajzi, mind gazdaságtörténeti szempontból. A szállások és tanyák a XVIII. 107