A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
példány mellett egy-egy hurkosfülű, avar jellegű kengyelvasat is talált. Ezek is további bizonyítékai vidékünkön az avar továbbélésnek 74 . Amíg a kora-avarkorban rá lehetett mutatni megyénkben az avar, a kuturgur-bolgár (hun) és a szarmata vegyes lakosság régészeti nyomaira, addig a griffes-indás jellegű övveretgarnitúrákkal jellemzett korszakban ez a népi szétválasztódás sem rítusnál, sem az uniformizálódott övgarnitúráknál nem hangsúlyozódik ki. Egyedül a kengyelvasas sírleleteken át találunk az etnikai kapcsolatokhoz támpontokat. Tiszalök-Hajnalos 3. sírban zablával felszerelt lókoponya feküdt a lábfejnél, kengyelvas társaságában. A rítus tehát még azonos a tiszavasvári-koldusdombi kora-avarkori temető lovassírjainál tapasztalttal. A hajnalosi temető szórványanyaga (XXV. t. 22—24) karikás övpántokat mutat, amelyek a korszak kezdetére tehetők. Az öv vereteinek nem díszítő, hanem függesztő rendeltetése, gyakorlati célja volt. A 29. sír (8. kép 1—2) csatjának vereti részén fonat mintává lett S-alakú indát látunk, amelyen már csak egy-egy levélnyúlvány emlékeztet a növényre. A csat ritka érdekessége az, hogy ovális kerete asztragalosszerűen van kiképezve. Egyébként tövise sörényes állatokat mutat. A lelethez tartozó kisszíj végnek egyik oldalát a szokásos griff alak, a másikat teljesen geometrikus kettős spirális díszíti (8. kép 2). Utóbbinak két oldalán (középtájon) egy-egy három gömböcsből álló „gyümölcs" emlékeztet arra, hogy S-alakú inda geometrikussá vált változatáról van szó. A griff, mint szimbólum, főként a VIII. század jellemzője. A IX. században a növényi minták, indák ábrázolása van túlsúlyban. A VIII. század első felére tehetjük a kemecsei 7. sír négyszögű öntött övvereteit, amelyek préselt előzményekre mutatnak (XXV. t. 1—5). A csatvereten is megjelenik egy négylábú állat (XXV. t. 7), az egy darabban öntött övszíjvégen (XXV. t. 6—6a) pedig állatküzdelmi jelenet kap mindkét oldalon helyet. A kemecsei 5. sír kisszíjvégét (XXIV. t. 28—29) kettős fedéllapból illesztették össze, felületén S-alakú indadíszt találunk. A darabot a VIII. század második felére datálhatjuk. A szórványos és hiányos övvereteink között még legtöbb darabszámmal találkozunk a tiszaeszlári-kunsírparti 7. sír övgarnitúrájánál (XXIV. t. 1—14). A mindkét lapján griff sorral, illetőleg indával díszített, öntött csuklós övszíjvégen (XXIV. t. 3—3a) (10. kép) kívül még megvannak az öv lyukvédői (XXIV. t. 1—2, 5), az övforgó (XXIV. t. 4), mely egy-egy állatfejben végződik, továbbá a csüngőtaggal ellátott és enélküli öweretek (XXIV. t. 8—14, 6—7). Ugyanennek a temetőnek az 5. sírjából nyilvántartott övgarnitúra darabjai (XXIV. t. 15—23) stílusban egymástól elütő formát, díszítést és technikai kivitelt mutatnak. Megfigyelés hiányában összetartozásukhoz esetleg szó férhet. Az öv szíjvége (?) laposlevelű indával díszítettt (XXIV. t. 19). A kisszíj végek (XXIV. t. 211—23) díszítése lándzsalevél, inda és laposlevelű inda. Az övveret (XXIV. t. 20) áttört szíjvég formát mutat. A lyukvédők (XXIV. t. 17—18) indát formáznak. Az övforgó (XXIV. t. 15) díszítetlen, a kis csatveret (?) (XXIV. t. 16) felületét vonalárkolás tagolja. Idejüket a VIII. század közepére tehetjük. A tiszaeszlári 3. sír övgarnitúrájából csupán a csüngőszíj két lyukSzabolcs-Szatmári Szemle, 1956. 39. kk. 80
