A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
ugyanazon ideákat és érzemény eket hozzák magukkal, s ez is bizonyítja Berzsenyi költészetének, kifejező művészetének és gondolatvilágának szűk körét 88 . Itt Szemere szinte szóról szóra anticipálja Berzsenyi védekezését, hogy az efféle szóismétlések „a költőnél nem egyebek, mint úgynevezett szavajárásai, amelyek megfelelnek a poetai individualitás characterének" 89 . Rámutat arra is, hogy Berzsenyi mitológiai képei tényleg képek s ezek teszik lehetővé a Kölcsey által dicsért „visszaröpdösést" a hellének felé 90 , ezt pedig Kölcsey érdemnek tudta be Berzsenyinél. Figyelmeztet arra is, hogy ezek a költő szava járásai és mitológiai vonatkozásai Berzsenyinél a költő mondanivalóival a legszorosabb és legjellemzőbb összefüggésben vannak. Rámutat arra is, amit azután Berzsenyi Antirecensiojában részletesen bizonyít, hogy ezek az ún. poétái kedvencek, ahogy Berzsenyi nevezi azokat, egyáltalán nem jelentik a különböző versekben ugyanazt, hanem különböző jelentések hordozói 91 . Nem ért egyet Szemere Kölcseynek azzal a bírálatával sem, amely Berzsenyi bizonyos verseinek ürességére vonatkozik. Részletesen foglalkozik ezért az Ajánlással, a Török Sophiehoz, a Sonetthez és A Bonyhai Grotta с versekkel is 92 . Az Ajánlással kapcsolatban emlékeztet rá, hogy ez semmivel sem rosszabb, mint a Kölcseytől dicsőített Dayka és Kis Kazinczyhoz írt versei, és szokás szerint részletesen idézi a vers lírai cselekményét, ezzel is bizonyítva a vers tartalmasságát. „Aki ebben a versben a dicsőítés értelmét és érzelmét fel nem fogja, annak talán bármely magyarázat is hasztalan, sikertelen" 93 . Szemere érdeme, hogy a vers egyes kifejezéseit az egészbe illesztve, a vers hangulatából fakadónak mutatja be. Különösen részletesen fejtegeti a vers ,,magas ideális" nyelvét. Szemere azt veti Kölcsey szemére, hogy nem képes beleélni magát Berzsenyi verseinek hangulatába, ami pedig az igazságos kritikának egyik fő követelménye. Berzsenyi a Kazinczyhoz és környezetéhez írt versekben egy boldog költői élet tündérvilágába képzeli magát, s csak így fejthetjük meg a versek értelmét és szépségét 94 . A Török Sophiehoz írt verset Dayka és Faludi hasonló tárgyú verseihez hasonlítva, mutatja be Szemere Berzsenyi költői individualitását 95 . Mélyre hatol az az ellenvetése is, amely Kölcseynek azzal az ugyancsak Berzsenyit bíráló kifejezésével foglalkozik, hogy a költő kifejezései csak látszanak valamit jelenteni, s ezeket olyan alakokhoz hasonlítja, amelyeket a laterna magica vet a falra, s ott mozogni látszanak, de valósággal ott nincsenek 96 : „De hát a művészet bármely productumai nem ilyenek tartoznak-e lenni ? Nem mindörökké valószínűek, és soha nem valók ?" Végül A Sonetthez írt verset mellőzve, részletesen foglalkozik Sze88 Uo. 45. 89 Uo. 46. 90 Uo. 46. 91 Uo. 47. 92 Uo. 48. 93 Uo. 49. 94 Uo. 50. 95 Uo. 49. 96 Uo. 53. 16 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve I. 241
