A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
SZEMERE PÁL KIADATLAN KRITIKAI MÜVE KÖLCSEY ELLEN ÉS BERZSENYI MELLETT (18 1 7) x Szemere Pál alakja az utókor szemében nem ébresztett különösen nagy érdeklődést. Saját korában tisztelet vette körül. Tisztelői között volt Petőfi is, akinek tehetségét Szemere az elsők között ismerte el, s költeményeivel az elsők között foglalkozott behatóbban 1 . Csak néhány tanulmány jelent meg Szemeréről, amelyek több-kevesebb megértéssel szólnak egyéniségéről és életművéről, de igazi, összefoglaló munka nincs róla és munkásságáról 2 . Jelen soroknak nem is az a feladatuk, hogy Szemere jelentőségével foglalkozzanak, csak munkásságának Berzsenyi verseivel és azok Kölcsey-féle kritikájával kapcsolatos jelentőségéről lesz szó 3 . x Szemere kéziratának pontos címe: Tudósítás. A Tudományos Gyűjtemény dolgozó társainak egyesületéhez. Kölcsey könyvvizsgálata felől Berzsenyi verseire. 1817 (67 fólió-lap). A kézirat elején röviden tudósít Kölcsey kritikájának keletkezéséről, (1—2), majd sorba veszi Kölcsey nyolc gáncsát, de bejelenti, hogy nem Kölcsey sorrendjében fog ezekkel foglalkozni, hanem így: provincializmus, ifjúkori darabok, rege, rím, poetaiepistolák, expressiok, gondolatok, érzelmek. Valóban így is kezd bele az Antikritikába, s először a provincializmusokkal foglalkozik röviden (3), azután a fiatalkori darabokkal (4. 1.), de azután abbahagyja ezt a tervet, és áttér arra, hogy Kölcsey kijelentéseit mondatról mondatra boncolja. A poéta és versifikatorral kezdi (4. 1.), azután Kölcseynek a régi magyar irodalomra vonatkozó nézeteivel száll szembe (11. 1.), s csak a 11. laptól kezdi ismét a Berzsenyire vonatkozó észrevételek cáfolatát. Először a Berzsenyire kedvező kijelentésekkel foglalkozik (egészen a 14. lapig), azután egyenként elemzi a Kölcsey dicsérte verseket (a 20. lapig), majd rátér Kölcsey kifogásainak cáfolatára, ami az Antikritika legnagyobb részét elfoglalja egészen 66. lapig, amikor Kölcsey indignatiojának elítélésével foglalja össze ellenvetéseit. Közben a regula és költői szabadság (20—22), Berzsenyi egyes kifejezései (22—26), ismét a provincializmusok (26—27), a fiatalkori versek (27—31), Berzsenyi „dagálya" (32), az ismétlődés (32—34). a Kölcsey által száműzött versek (32—36), Kölcsey újabb ellentmondásai (37—39), a Remete (39—43), gondolati szegénység (44), Berzsenyi „visszaemlékezései" (44—47), az „üres" darabok (47—53), a „laterna magica" (53—54), az új szók (55), a Bonyhai Grotta (55—60), Kölcsey állítása Berzsenyi költői ereje kimerültségéről (60—61), az epistolák védelme (61—64), végül Berzsenyi verselése (64—66) kerülnek sorra. A kézirat kétségkívül teljes, mert a fóliók összefüggése mindenütt megvan. A lapok számozása is erre mutat (67 fólió). 1 Petőfi Sándor: Szemere Pálhoz (1845 Szalk-Szentmárton). 2 Legrészletesebben életével Szvorényi József foglalkozott: Szemerei Szemere Pál Munkái bevezetésében 1890. Esztétikai és kritikai munkásságára: Kelemen Béla: Szemere Pál. Egyetemes Philológiai Közlöny 1891. — Máté Lajos: Szemere Pál mint kritikus. Budapest 1894. — Pécsi Ottmár: Szemere Pál mint esztétikus és kritikus. Egri áll. reálisk. értesítője. 1910. Jánky István: Szemere Pál esztétikai és poétikai nézetei. Pécs, 1928. — Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története a szabadságharcig. Budapest, 1925. 103—115. 3 E kérdéssel röviden foglalkoztam már Berzsenyi Dániel c. művemben is 54—56. 1938. 228
