A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
A felmentő iratokban demecseri és nagykállói lakosok nevei vannak felemlítve 216 . Az 1850—5l-es években Ragsky Ferenc, Moser István és Szabó József tudósok a bécsi katonai kormány megbízásából beutazták a magyar salétromfőző vidékeket. Köztük Moser István volt a legmozgékonyabb. A budi adatok is neki köszönhetők 217 . A katonai kormányt a salétrom (kálisalétrom) chilei salétromból való gyártási módjának a híre késztethette erre a lépésre. Ezzel kapcsolatban valószínűségképpen azt is el lehet mondani, hogy a hazai salétrom kevésbé eredményes és sokkal drágább termelési módja miatt határozta el a kormány 1852-ben a salétrommonopólium megszüntetését. A salétrom szérűn való termelésének a leállítása azonban csak a füst nélküli lőpornak a hadseregben való rendszeresítésével, az 1880. év után történhetett meg. Ezt annál inkább elmondhatjuk, mert ez az idő a nyíregyházi Pristyák Józsefné által élményképpen közölt idővel egybeesik. BEFEJEZÉS Tanulmányomban a salétromfőzés Szabolcs megyében való meghonosodásával, helyi módosulásával és mind annak, mind pedig ennek a szabolcsiak életére való kihatásaival foglalkoztam elsősorban. Ezeket nagy vonalakban a következőkben összegezhetem : 1. A szabolcsi salétromtermelés (főzés) a nagykállói vár véghelyi elszigeteltségéből adódott. 2. A várban magában csak porvonásos módszerrel dolgoztak. 3. A legrégibb hivatalos iratokban és a Mária Terézia-korabeli propagandakönyvekben csak salétromásásról esik szó. Bizonyos tehát, hogy azok szerkesztői előtt csak az ásásos salétromtermelési módok voltak ismeretesek. 4. Ezek közül a ház és az istálló földjének salétromtermelés céljából való ásását nálunk is gyakorolták. Hanem ez a termelési mód csak az idegenek (sziléziták) termelési módja volt, s meglehetősen későn honosodott meg. 216 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: 48. csomó, 1469. darab. 1848. és 49. csomó, 402. darab. 1849. 217 M Természettudományi Társ. Évk. 1841—1845. И. k. 228. lap. Meg kell itt említenem Szabó Józsefnek egy különös utalását: nevezett a salétromszérűk fekvésének a lakóhelyek fekvésétől való függetlenségét Moser adatai alapján igyekezett tisztázni. Pedig az arra vonatkozó adatok gyűjtésére — kiküldetése alapján — neki is alkalma lett volna. Emellett nemcsak a Moser által vizsgált tiszamenti lápokat, hanem a községektől ugyancsak messze fekvő nyírségi szikes tavakat is módjában lett volna bejárni. Ezután nem tartom valószínűtlennek, hogy bizonyos szabolcsi omladókokon készített salétromszérűket ugyancsak nem saját élményei alapján említett meg. Ezt annál inkább el lehet mondani, mert az általa említett Bogdányból ilyenféle adatokat a legodaadóbb kutatásaim ellenére sem találtam. Viszont Nagykállóval kapcsolatban értesültem, hogy ott volt ugyan omladékból való salétromtermeíés, de ez nein a „város" (mint romváros) omladékán, nem is a „vár" (mint „romvár") omladékán, hanem egy harcra készen álló vár földbástyái lábánál történt. Ott az időjárás következtében lecsúszott, trágyássá tett földtömeg „megvonásával", szabályos szérű készítése nélkül nyerték a salétromot. 210
