A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Az 1644. évben a szabolcsi földön a főhatalmat a szabadságharcosok élén álló I. Rákóczi György fejedelem gyakorolta, és ezt meg is tartotta az 1648. évben bekövetkezett haláláig. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a salétromot Erdélybe és kapcsolt részeibe kellett beszolgáltatni 157 . Az 1676. évben I. Lipót király nevében a Szepesi Kamara intézkedett. A salétrom elidegenítési tilalmát megszigorította azzal, hogy az előállítók abból még a gyűjtőknek és az őrlőknek sem adhatnak részt 158 . Az 1679. év februárjáról keltezve Lipót király maga utasította a megyét, hogy Kálióból, az ott Összegyűjtött 100 Centenary salétromot haladéktalanul szállíttassa Tokajba. Az idő és az út rosszasága miatt ez rendkívül nehéz feladat volt. A megye egyik előadója egy mellékelt iratban leplezetlenül így írt róla : A parancsolat „hallatlan". Az „egész V(árme)gyének ártalmára van." A politikai körülmények ismerete alapján fel lehet tenni, hogy az illető ezeket a szavakat a „bujdosók" harci sikerei következtében merte papírra vetni 159 . Az 1683. évben már Thököly Imre kérte a megyét a salétrom szállítására. A kassai Czaitház részére Kallóból kiutalt salétromot megint csak a tokaji várba kellett szállíttatnia. Ezt azonban a megye az ugyancsak korai (március középtáji) rendelkezés ellenére sem kifogásolta 160 . Az 1692. évben Lipót király szabadalomlevéllel ellátott salétromfelügyelőjét, Etzinger Jánost a salétromféleségek és a por (puskapor) előállítási munkáiban megakadályozták^ Ezért a király a bűnösök testileg és lelkileg való megbüntetését kívánta a megyétől. Azonkívül a dolgok állása szerint a salétromkészletük elkobzásával is szigorítani akarta a büntetést 161 . A király azonban belátta, hogy a drákói szigorúsággal sokra nem mehet. Azért a jobbágyi terhek könnyítésével próbált a munkásokra hatni. A király akaratát Freundlich Mátyás közvetítette a megyéhez. Eszerint a táborozások (háborúskodások) idejére a vectúrák (szállítások) és quartélozók (beszállásolok) ellen mentesítsék a megye hét salétromfőző faluját. A falunevek közül egyedül Demecsert említette meg. Az időrendben ezután következő adatok alapján azonban a névsort Kalló, Apagy, Bogdány, Ibrány, Ibrony és Tass nevekkel teljessé lehet tenni 162 . Az 1703. évben a kurucok vezére, a későbbi magyar és erdélyi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc kezébe került a szabolcsi föld feletti hatalom. ö mindenek előtt elrendelte, hogy a szabolcsi salétromfőzők csak a hadak számára való naturálék (természetbeliek) adminisztrációjával (szolgáltatásával) terheltessenek 163 . A nagykállói inspektor egy salétromfőző körzeti beosztási szabályrendelet értelmében elfogatott bizonyos ibrányi főzőket, akik salétromukat Nagykálló helyett Debrecenben akarták értékesíteni. Négy ökrüket és nitrumukat elkobozta. Maguknak pedig külön büntetést helyezett kilátásba 164 . 157 Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. Bp., 1898. VI. k. 488, 499 és 500. 158 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 94. N. 81. 1676. 159 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 97. N. 90. 1679. 160 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 101. N. 79. 1683. 161 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 110. N. 179. 1692. 162 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 110. N. 167. 1692. 163 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 5. N. 65. 1704. 164 Arch. Rákócziánum I. k. 270. lap. 203
