A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Az 1707. évben Ramocsaházi György előterjesztést tett Károlyi Sándornak, hogy az épületek javítását sürgősen végezzék el, egyszersmind a salétromház végében készített, vékonyan megtapasztott, új épületet zsindellyel fedessék be. A vékony tapasztás említéséből arra lehet következtetni, hogy az épület falát sövénnyel készítették. A praefectus (Ramocsaházi) a generálistól (Károlyitól) kétezer forintot kért a falusiak lúgos, vagyis eresztetlen salétromja beváltására és egy salétrommesternek, valamint nyolc legényének a fizetésére. Felhívta a figyelmét arra is, hogy az 1706. évi őszi futás (vereség) előtti időben lúgozatlanul maradt vont por lúgját a lágyulásban (fagy nélküli időben) alkalmuk lenne kifőzetni. (Február 13-án kelt az előterjesztése.) Ehhez a munkához kétszáz szekér tűzifára lenne szükség. A salétromfőzők fa híján hevernek. Egy szekér fáért 75 pénzt kell fizetni; amit a német idejében 12—16 polturán szoktak a salétromházhoz szállítani. A megye segítségét kell kérni. Amikor a járó marha a fűből eleget ehet (tehát a tavasz előrehaladtával), bizonyos, hogy a parasztemberektől is tudnak venni elég fát. Májusig nincs is hát szükség a munkácsi rabnémet salétromfőzőkre. Addig kilenc magyar is elvégzi a munkát. Májusban azonban már eljön a porvonás ideje a kallói várban. Akkor a bástya rakáson levő (lábánál leomlott, kissé elterült) földjét az árokba levonatják a megye embereivel. Ahol ezt már megtették, a nedvesség, a földet (port) felverte. A bástya pora lúgjában nagyobb mértékben fekszik majd a salétrom, mint a szérűn sepert poréban 132 . A bástya alja megvonását a fagy bekövetkeztéig lehetett folytatni 133 . Az omladékok salétromban való gazdagságát végeredményben a primitív viszonyok közt egészen természetesnek tartott latrinahiánnyal lehet és kell magyarázni. Az ilyen várrészek (omladékok) nagyon alkalmas vagy éppen megszokott félrevonuló helyekké válhattak bizonyos alkalmakra. Ramocsaházi György előterjesztéséből kitűnik az is, hogy a vont port nem kellett iskolába rakatni. Az árkokban nedvességgel való felverése (átérése) után lehetett lúgot készíttetni belőle, majd kifőzetni. Hogy hozzá; hamut is kellett használni, azt nem említette, mert magától értetődőnek tartotta. Ezek után valószínűnek látszik, hogy az istálló, lakóház stb. földjéből nyert salétromnak a későbbi hazai gájsalétrom neve a kövér jelentésű „geil" és a trágya jelentésű „die Geile" német szavakkal van összefüggésben. Az 1709. évben lerontották a kallói várat. Bizonyos, hogy a benne levő salétromházat sem hagyták épségben 134 . Egy 1704. évi adat szerint a városban (községben), a yáron kívül két salétromszérű volt s ezen a két szérűn már csak kádakat írtak össze. Bizonysága ez egyrészt annak, hogy a községben ismerték a salétrom szérűn való seprését is. Másrészt annak, hogy a szérűk egy részén a salétromot általában csak lúgozták 135 . Géresi Kálmán: Károlyi-család oklevéltára. Bp., 1897. III. k. 605—606. Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 7. N. 82. 1706. Magyarország vm. és v. Szabolcs vm. k. 154. Orsz. Lt., Bp.: U és C: Fasc. 64. N. 14. 1704. 196
