A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században

vára fokozódó védelmi jelentőségével s e vár véghellyé való nyilvánításával kapcsolatban, az 1574. év táján történt

8

. Egyik nagyon fontos bizonyítéka ennek az is, hogy a szabolcsi salétromfőzés központja Nagykállóban, sőt a kezdet kezdetén a nagykállói várban magában volt. Innen látták el tanáccsal a salétromfőzőket. Itt váltották be a többé-kevésbé kész salétromot. A megye ,területe a XVI. század végi—

XIX. század eleji időszakban más volt, mint volt a mai nemzedékek nagy többségének az életében. Északon, keleten és délen messze túlhaladta &. XIX. század végi—

XX. század eleji megyehatárt. Különösen az utolsónak említett határrészen, a délin, ahol mint határmenti községeket Érmihályfalvát, Érkenézt, Ábrahámot, Szovátot, Földest, Sápot, Tetétlent, Nádudvart, Püspökladányt, Egyeket és Csegét is hozzá számították

9

. Viszont a megye határvonala által körülzárt Nánást, Dorogot, Hadházt és Böszörményt, mint hajdúvárosokat, belőle kirekesztették. A salétrommal kapcsolatos munka összességét a népnél az említett időszakban salétromfőzésnek mondták. Tanulmányom címébe is ilyen értelemben vettem be ezt a szót. A tárgyat elsősorban különben is népi vonatkozásban vizsgálom. AZ EGYKORI SZABOLCSI SALÉTROMFÖZÖ KÖZSÉGEK NÉVSORA Szabolcs megyében a XVI. század végétől a XIX. század elejéig a következő községekben főztek salétromot : Acsád

10

, Ajak

11

, Apagy

12

, Bács

13

, Bátor

14

, Bércei

15

, Beitek

16

, Bogát

17

, Bogdány

18

, Büd

19

, Csege

20

, 8 A kallói várkastély (castellum) véghellyé való nyilvánításáról az 1574. évi törvény 5. cikkelye szól. Ebben olvasható, hogy a várkastélyt „csak minapában" (tehát nem régen) építették fel. Lásd Márkus Dezső: Magyar törvénytár. Bp. 1899. 1526—1608-as kötete 637. 9 Ábrahám: Ma Nyírábrány. 10 A fejezetben felsorolt községnevekhez bizonyítékként csak egy-egy adatot csatoltam. Ezek kiválogatásánál azon voltam, hogy az általam ismert adatok közül a legrégibbekre mutassak rá. Ezzel a vidéki kutatómunkát igyekeztem megkönynyíteni. Az első helyen említett Acsád községnek Nyíracsád ma a neve. 1827. évi 34. törvénycikkel lett Szabolcshoz csatolva. — Forrás: Nyíregyházi Állami Levéltár, Szabolcs megyei anyag: Fasciculus 23. Act. Numerus 535. 1813. Benne utaltak az 1788. évre. 11 Forrás: Nyh. Áll. Lt. Szab. a: Fasc. 28. N. 234. 1727. 12 F: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 234. 1727. 13 Okiratos alakja Bás. Ma Aranyosapáti része. F: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 25. N. 173, 1724. 14 Ma Nyírbátor. F: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 15. N. 1132., 1799. 15 Ma Tiszabercel. F: Vas Imre, Tiszabercel. Nem egészen biztos adat, de mivel a község szódafőzéséről nagyon nevezetes volt, Vas adatát nem tekinthettem egészen lehetetlennek. 16 Ma Nyírbéltek. F: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 28. N. 35. 1786. 17 Ma Nyírbogát. F: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 15. N. 1132., 1799. 19 Ma Tiszavasvári része. F: Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára, közt. Fasc. 64. N. 14. 1704. 19 Ma Tisza vasvári része. F: Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára, Debrecen: R 74 jelzésű okirat: Számadási Diárium. 1805. 20 Ma Tiszacsege. F: Nyh. Áll. Lt., Nagykálló község iratai. I. csomó. 1749. 172