A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
nagyon piszkos és kopott volt". Emlékezetünk szerint a keleti falon apostolok voltak gótikus szalagfelirattal, mint Nyírbélteken és mint Nyíracsádon volt. A déli szentélyfalon a diadalív és az ablak közötti részen egy király és egy királynő alakja volt. A festők sablont használtak, melyek között feltűnő volt az „Anjou-liliom"-forma is 22 . A téglaméretet a padlástérben lehet megfigyelni. A homlokzaton levők mérete : 6 X 13 X 26 cm, míg a szentély boltozatán levőké 5 X 15 X 28 cm. A szentélyfalakon látszik a lapos mennyezet gerendáinak helye. A lónyai templomnál legfeltűnőbb a magasított szentély. Ez arra mutat, hogy annak az időnek, mikor még altemplomokat építettek, a hagyományai erősek voltak. Megszokták a magasabb szentélyt, de a magas szentélynek a tulajdonképpeni oka már megszűnt. Eszerint időrendben a legrégibbnek kell lennie az itt tárgyalt egyházak között. Ebben az időben a bejárat is valószínűleg a déli oldalon volt, és csak a gótikus kapu készítésekor helyezték át a bejáratot a nyugati oldalra. Abból a tényből pedig, hogy a nyugat felé az első ablak magasabban végződik a többinél, azt kell gondolnunk, hogy valamikor annál az ablaknál kegyúri karzat lehetett, mely az idők folyamán elpusztult, különösen ha fából készült. Ha a templom keletkezését időben akarjuk elhelyezni, a magasított szentély által nyújtott adatot, ezt az altemplom-reminiszcenciát szem előtt tartva, a XIII. sz. elejére kell datálni. Kivételesen okleveleink némi segítséget nyújtanak. Ugyanis Lónya község első említése István ifjabb királynak, IV. Béla fiának, egy 1270-ből származó oklevelében történik a következőképpen : „ ... duas Lonya vocatas, quas Bankbanus precio comparat, et cum filia sua Simoni genero suo donaverat, qui Simon in infidelitate et absque heredum solacio decessit" 23 , azaz : „Két, Lónyának nevezett falut, melyeket Bánk bán pénzen vett meg és lányával vejének, Simonnak ajándékozott, mely Simon hűtlenségben és az utódok vigasza nélkül halt meg". Tehát ezek szerint Bánk bán pénzért vette ezt a birtokot, és ha Lón у ára is vonatkoznak az oklevél szavai, akkor a Beth nemzetségtől. Ebből vonjuk le mindjárt azt a tanulságot, hogy ha Bánk bán vásárolta Lónyát, akkor az előző birtokos nem állt olyan jó anyagi helyzetben, hogy templomot építtetett volna. De van egy másik meggondolás is, ami arra késztet, hogy ne tegyük Bánk bán ideje elé a templom építését. Ugyanis a XII. század fordulója az az időszak, amikor a szétforgácsolt birtokok szerzése helyett felmerül az a törekvés, hogy a gazdagabb nemesek birtokaikat egy tagban összpontosítsák. így nyilvánul meg ez a törekvés Bánk bánnál, de különösen Simon ispánnál, a vejénél. Hogy mikor vette meg Bánk bán Lónyát, az ismeretlen. Szlavónia bánja csak Imre halála után lett. A magyar uraknak abban az összeesküvésében való részvétele miatt, mely a királynő megölésére vezetett, nem vesztette el tisztségét és javait, hanem csak később, 1222 táján, akkor sem II. Endre, hanem fia, IV. Béla akaratából. Simon még a kegyvesztés előtt szerezte meg Lónyához Szalókot, Botrágyot, Batyut, Szentmiklóst, 22 Gerevich Tibor: I. m. LXI. t. 23 Lónyay Ferenc: A Lónyay-család eredete. Bp. 1941. — Wenzel: Árpádkori új okmánytár VIII. kötet. 250—261. 116
