A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Bökönyi Sándor: Honfoglaláskori lókoponyák a nyíregyházi múzeumban
A sorrendben utolsó munka, mely a honfoglaló magyarok lovait tárgyalja, 1936-ban jelent meg 14 . Ebben Nagy D. szigorú kraniometriai módszerrel hat honfoglaláskori lókoponyát vizsgált meg. Sajnos — rosszul értelmezett hely- és költségkímélés céljából — sem a felvett méretek pontos leírását, sem pedig azok értékeit nem közölte, hanem ezeket az állatorvosi anatómiai intézetben helyezte el megtekintésre, ahol azok elkallódtak. Vizsgálatai eredményeként megállapította, hogy a honfoglaláskori magyar lovak koponyaalkatra meglehetősen egységesek, ami arra mutat, hogy honfoglaló őseink jól kitenyésztett, konstans jellemvonásokkal bíró állománnyal rendelkeztek 15 . Viszont Hankóval ellentétben e lovak legfontosabb ősének nem a tarpánt, hanem a takit tartotta 16 . Amint látjuk tehát, a honfoglaló magyarok lovairól a különböző szerzők véleménye meglehetősen eltérő. Ez két oknak tulajdonítható : 1. Mindhárom szerző, aki koponyaanyag vizsgálatával foglalkozott, meglehetősen kisszámú anyagot dolgozott fel, és nem hasonlította kellően össze saját anyagát a korábbi szerzők által vizsgált koponyákkal. 2. A szerzők korában — de még ma sem — létezik olyan jól kialakult módszer, melylyel a különböző lótípusokat egymástól elkülöníthetnénk. Hogy csak egy ilyen, e problémák eldöntéséhez alapvetően szükséges kérdés tisztázatlanságára mutassunk rá, megemlíthetjük, hogy még ma is komoly viták dúlnak akörül, hogy a tarpán eredeti vádló volt-e vagy csak elvadult háziló. Korábbi szerzők egész sora, éspedig Antonius 17 , Falz-Fein 18 , Hilzheimer 19 , Kostron 20 , az újabbak közül pedig Lundholm 21 és Fehringer 22 stb. valódi vadlónak tartja a háziló származása kérdésében oly fontos szerepet játszó állatot, velük szemben azonban egyes szerzők (így pl. Kwasehnin-Ssamarin 213 már korábban ellene voltak a tarpán vad voltának, újabban pedig sok szerző határozottan tagadja azt, így pl. Herre 24 , Nobis 25 stb. De nem tudnak a különböző szerzők olyan alapvető kérdésekben sem megegyezni, hogy bizonyos koponyatani bélyegek, melyek az egyes lótípusok elkülönítésére felhasználhatók volnának, a vad ősöktől 14 Nagy D.: Kraniometriai vizsgálatok a honfoglaló magyarok lovain. Kraniometrische Untersuchungen über die Pferde der Ungarn zur Zeit der Landnahme. Mat. és Természettudományi Ért. LIV. (1936) 991—1003. 15 Nagy D.: i. m. 1002. 16 Nagy D.: i. m. 1003. 17 Antonius, O.: Über das Aussehen des Tarpans. Verh. d. Zool.-Bot. Ges. in Wien, 63 (1913) 235—240. 18 Falz-Fein, Fr.: Über das letzte Auftreten des Wildpferdes in Südrussland. Taurisches Gouvernement. Sitz.-Ber. d. Ges. Naturf. Fr. zu Berlin. 1919. 196—205. 19 Hilzheimer x M.: Eine Haustierrasse von mehrtausendjährigem Alter. Naturschutz. 16 (1935) 155. 20 Kostron, K.: Poznanky к otázce tarpana lesniho. Equus ferus Pallas for. silvatica Vetulani. — Bemerkungen zur Frage des Waldtarpans. Práce Morav. Prirod. Spol. (Acta Soc. Sei. Nat. Morav.) XII. (1940) 11. 21 Lundholm, В.: i. m. 103. 22 Fehringer, O.: Unser Pferd. Berlin, 1950. 22. 23 Kwaschnin-Ssamarin, N.: Kraniologische Untersuchungen über das lithuanische Pferd. Zeitscher, f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. XII. (1928) 270. 24 Herre, W.: Beiträge zur Kenntnis der Wildpferde. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 44. (1939) 343—363. — Die geschichtliche Entwicklung der Haustierzüchtung. In.: Zorn, W.: Tierzüchtungslehre. Stuttgart, 1958. 28. 25 Nobis, G.: i. m. 219. 90
