A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei

lett egy állat hátgerincének tövisnyúlványa feküdt. Birkacsontokkal a tiszavasvári Koldusdomb 1., 2., 3., 4., 12., 17. és 19. sírjában, birkakoponyával а Г9. sírjában találkoztunk. Teljes lócsontváz még felkantározott lószerszámdísszel ellátott lónál sem fordul elő, csupán lókoponya és lábszárcsontok a patarésszel együtt. Torolt lócsontok az 1., 2., 8., 12., 17., 18., 19., 21. és 23. sírból vannak. A 8. sírban két lókoponya volt ; az 1. és 2. sírban felszerszámozták a lómaradványt (fejet), zabla volt a 18. sír lókoponyájának a szájában. A 21. sír lókoponya ját is felkantározták, hosszúcsontok tartoztak hozzá, de külön lókoponyát is helyeztek hozzá kíséretül. A megye kora-avarkori tárgyai a VI. század végétől a VII. századon át voltak használatban. Népi szempontból a lakosság vegyes. Legalább háromféle települt népesség észlelhető. így az avar és avar ritushatás alatt álló kuturgur-bolgár (hunok) és a szarmaták továbbélésének nyomai láthatók. Avar fülkesírok itt nincsenek. A tárgyi és ritusbeli kapcsolatok részben a tiszántúli .avarokhoz, részben a Duna—Tisza közi kuturgurbolgárokhoz (hunokhoz), valamint ezek előző dél-oroszországi és szibériai temetkezéseihez fűződnek. A korai avar kapcsolatok a közép-volgai és permi vidékekre utalnak. A tiszavasvári temető állatmellékletei (ló és birka) nomadizáló lovas népességre vallanak. Az állandó megtelepedésre jellemző állatok (disznó, tyúk ,stb.) teljesen hiányzanak a sírokban. Temetőiket többnyire halmos vagy partos helyeken találjuk. II. ÁTMENETI KORSZAK, A BELSŐ FEJLŐDÉS ÉS A NYUGATI ORIENTÁCIÓ KEZDETEI (680—kb. 720) Megyénkben olyan avarkori temetői anyagot, amely a korai időket a griffes-indás bronzöntvények megjelenéséig áthidalja, mint önálló csoportot, eddig nem találtunk. Részben ilyen a feltárás alatt álló tiszavasvári-egyházerdei VII. sz. végi temető (préselt griffes mintával). De megfigyelhetünk olyan régiségeket, amelyek előbb préselt, majd később öntött formában jelennek meg az avarság hagyatékában. Ilyenek a tiszaeszlári-sinkahegyi kettős ívdíszítésű, préselt aranybetét+el ellátott szíjvég (IX. t. 14), a rozetta (IX. t. 16), a trapéz alakú bronzcsat (IX. t. 20), a keresztvasas, markolattüskés kard (XVI. t. 4), a gyöngydíszű fülbevaló préselt előzménye Tiszavasváriból (XVÍI. t. 63—64). A XIX. t. 28—33. alatti hurokmintás fejdísz, melynek mintája préselt lószerszámdíszeken is megjelenik (Szentes-Nagyhegy), öntött griffes veretek társaságában. A XIX. t. 46. alatti botfej formája is tovább él. A háromszárnyú nyílhegyeket (XX. t. 10—11) későbbi példányoktól nem tudjuk elválasztani, csak akkor, ha jellegzetes mellékleteik vannak. Ugyanígy a kések, fülkarikák, orsógombok és egyéb, nem jellemző használati eszközök sem szoríthatók szűkebb időkeretek közé. III. A GRIFFES-INDÁS BRONZÖNTVÉNYEK KORA (kb. 720—896) Míg az átmeneti korszak leletei rátámaszkodhatnak az éremmellékletes korai sírok időmeghatározásaira, addig a griffes-indás bronzöntvények csoportja érmek és bizánci készítmények hiányában csak tipológiai és technikai fejlődésük figyelembevételével nyújthatnak időrendi lépcsőt. 77