A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
ezüst csüngőrész szintén férfisír tartozéka lehetett. A tiszadadai a szokásos női fülbevalóformát mutatja (IX. t. 3). Figyelmet érdemel a tiszavasvárikoldusdombi 23. sír préselt ezüst gömbcsüngőjű fülbevalója (XVII. t. 63—64), melyet én kiinduló alapnak tekintek a későbbi gyöngycsüngős fülbevalók típusához. Itt a gömböcsöket nem külön-külön préselték, majd forrasztották egymáshoz, hanem az egész csüngőrészt két préselt lapból állították össze, mely összeforrasztva és a fülkarikára fűzve részben a karikán belül, nagyobbrészt pedig a karikán alul, mozgathatóan függött. Hasonló eljárással készült a gátéri 11. sír préselőmintái között levő préselt, félig kész lemezes fülbevaló 53 . A bashalmi 2. sír préselt ezüst fülbevalója (XIX. t. 39—40) a tárgyalt csoporthoz kapcsolódik ; a tiszaberceli 1. sír példánya pedig (XVIII. t. 31) egyszerű ezüst fülkarika. A tiszavasvári 10. sír ezüst fülkarikája granulált díszű (XVII. t. 52). A gömbcsüngős fülbevalókhoz az összetévesztésig hasonlók a préselt ezüst gyöngyök, egyik felükön az átlyukasztott ponton barázdált gallérral ellátva ; másik felükön hasonló fűzőnyílással, de gallér nélkül. Ilyenek : Tiszavasvári 6. sír (XVII. t. 6—7), 18. sír (XVII. t. 39—40), valamint Tiszabercel-Vékásdűlő 2. sír (XVIII. t. 24—28). Nem kétséges, hogy a két temető préselt ezüst gyöngyei a barázdált gallérral, mind technikai kivitelben, mind anyagban és korban megegyeznek. Azért fontos ennek megállapítása, mert Tiszabercel-Vékásdűlő 1—5. sírjában nemcsak az avar jellegű darabokat találjuk, hanem a szarmata továbbélés nyomait is. Éspedig a 2. sír csontváza, mely lábbal D-nek fekszik, szürke színű, korongolt, kifolyócsöves edénnyel (XX. t. 2) van ellátva és szürke agyagorsógombbal (XVIII. t. 22), agyaggyönggyel (XVIII. t. 23, 21), melyek VII. századiak ugyan, de nem avar jellegűek. Az 1. sír csontváza szarmata ritus szerint, lábbal É-nak fekszik, a fehér fémből öntött, alul füles korong (XVIII. t. 32) is ezt a csoportot jellemzi. A 3. sír karneolgyöngye (XVIII. t. 30) szarmata örökség. Ha még hozzávesszük a nyíregyházi múzeumban levő, tiszabercelvékás-dűlői szarmata sírleleteket, melyeket megfigyelés hiányában a tárgyalt öt sírhoz kötni nem lehet, feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy a szarmata lakosság VII. századi hagyatékával van itt dolgunk, mely avar és szarmata tárgyi formákat együtt őrzött meg. Hasonló jelenséget látunk az ókeresztúri (szerbkeresztúri) sírleletben 54 és a szeged-kundombi avar temetőben is 55 . Előbbinél Herakleios (610—641) aranyérme volt. A tiszaberceli avarkori sírleletek szarmata vonásait figyelembe kell vennünk akkor, mikor a megye területén a hunkorszak utáni szarmata továbbélés nyomait és a gepida emlékanyag teljes hiányát tapasztaljuk. Ezen a vegyes lakosságú vidéken avar, kuturgur és szarmata lakosság VII. századi együttélésének bizonyítékai láthatók. A gyöngyök közt megjelenik egy üvegpasztából készült, gömbölyített forma, színes dudorokkal és vonalsávos betétekkel. Ez délről jövő, nemzetközi kereskedelem által elterjesztett fajta, mely az ország határain túl is, más népek hagyatékában éppen úgy kimutatható és a VII. századra jellemző. Adatok vannak arra, hogy kiindulásuk Velencére vezethető 53 Arch. Hung. I. (1926), VI. t. 23. 54 Párducz M.: A Nagy Magyar Alföld rómaikori leletei: Dolg. 1931, 16. — Csallány, D.: Arch. Denkm., 1956, 174. 1. 731. sz. 55 Publikálatlan, a szegedi Múzeumban. 70
