A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
A nyíregyházi kőberakásos ovális övvereteket és a címerpajzs alakú díszeket a rokon madarasi példányokkal hasonlíthatjuk össze 37 . A háromkaréj ú dísz préselt ezüstlemez (VII. t. 13—14) Tiszavasváriban is előfordul mint lószerszámdísz, mind hármas-, mind pedig négyeskaréjú alakban (XII. t. 23—24). A hosszúfülű, tagolt nyakú kengyelvas (VIII. t. 1) főként a Duna— Tisza közi és az ehhez kapcsolódó avarkori emlékcsoport kísérője 38 , azonban megyénk területén nem hamvasztásos vagy szimbolikus lótemetés kapcsán jelenik meg, hanem lovassírban. Tiszavasváriban részleges lócsontváz mellett 39 . A kengyelvas kerekített felhágó része korai formára utal. Ugyanez látszik a másik nyíregyházi kengyelpárnál is (VIII. t. 3—4). A nyíregyházi edény (X. t. 2) kézzel formált, derékban öblÖsödő, kissé tölcséres szájú. Jellegzetes korai alak, mely a nyíregyházi múzeumban gazdagon képviselt (X. t. 1, 3, 4, 6, 8, XI. t. 8, XX. t. 1, 3, 6, 12 stb.). Alakjuk az ezüstből készült kora-avarkori edények utánzása 40 . Azt hiszem, hogy még a száj perem és nyaktő pontozott díszítését is (X. t. 2) az ezüstedények erősítő, pontozott szegély szalag járói vették át 41 . A nyíregyházi egyszerű, préselt ezüst övveretek (VII. t.) díszes kivitelű, fejedelmi párhuzamait a bócsai övdíszek körében találjuk meg 42 . S ha még figyelembe vesszük a bócsa-kecel-kiskőrösi csoport összefüggéseit Malája Perescsepinával 43 és ennek kapcsolatát a hosszúfülű kengyel vasakon át Nyíregyházával (XXII. t. 1—2, 4—5), láthatjuk, hogy a nyíregyházi és nyírturai lovassírleletek a Dnyeper és a Don közötti kuturgur-bolgárok (hunok) egyik csoportjának áttevődése a Felső-Tisza vidékére. Az avar környezet hatására felveszik a lovastemetkezés szokását, és megtartják hosszúfülű kengyelvasukat. Ha azt az irányzatot fogadjuk el, amely a tiszántúli hurkosfülű kengyelvassal bíró fülkesíros lovastemetkezésekben látja a kuturgur-bolgár (hun) népi hagyatékot, akkor a nyíregyházi és nyírturai hosszúfülű kengyelvasak lovasnépét olyan avar csoportnak kellene tekintenünk, amely a leigázott és az avarokkal ide bejött kuturgurok ritushatása alá került. Ez nem helytálló felfogás, mert éppen a hosszúfülű kengyelvasak azok, amelyek Perescsepinán, Preslavban, Castel Trosinon, Linzben bolgár környezetben vagy ezek hatására jelennek meg, tehát nem avarok. Ha a honfoglaló magyarok (onogur-bolgárok) kengyelének füljellegét is figyelembe 37 Fettich N.: Az avarkori műipar Magyarországon: Arch. Hung. I. (1926), III. t. 8, 10. 38 Csallány D. : A bácsújfaluisi avarkori hamvasztásos lelet. Adatok a kuturgur-bolgárok (hunok) temetési szokásához és régészeti hagyatékához: Arch. Ért., 1953, 133. 11. — Kovrig L: Adatok az avar megszállás kérdéséhez: Arch. Ért. 1955, 30. 11. r 39 Csallány D.: A X. századi avar továbbélés problémája: Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956, 43. L, 4< kép. 40 Csallány D.: Kora-avarkori edények Magyarországon: Dolgozatok, XVI. (1940), 118. 11., XIII—XX. t. 41 I. m. XXV. t. 4 (Kiskőrös-vágóhídi ezüstkorsó). — László Gy.: Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars: Arch. Hung., XXXIV. (1955), XI. t. A bócsai és keceli kardvereteken is megleljük ezt a díszítési módot: ugyanitt, XLIII. t. 1, XLIV. t. 1—2, 5—6, LI. t. 1—13. 42 László: i. m. XXXV. t, XL VII. t. 43 László: i. m. 279. 11. 67
