A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei

déke. Nyíregyháza-Hímes, szórvány (XX. t. 11). Kótaj, szórv. (XX. t. 10). Mindegyik száras, háromszárnyú. 22. Páncélok : Tiszavasvári-Koldusdomb, 1. sír (XIII. t. 1—28), törzspáncél vaslapokból, gyűrűszegéllyel ; 6. sír (XVII. t. 3—5), láncszemek. 21. sír (XVIII. t, 15), páncéllap csiholáshoz ; Tiszaeszlár-Kunsírpart, 5. sír (XXIV. t. 25), összerozsdásodott 2 vaslapocska. Bashalom, 2. sír (XIX. t. 44), páncélpikkely. Egyéb maradványok : Tiszavasvári-Koldusdomb, 1. sír (XII. t. 49), füles vaspálcácska ; 3. sír, birkacsontok ; 4. sír, birkacsontok ; 6. sír faszénmaradványok ; 8. sír vastörmelékek; 19. sír juh lapockacsontja. Nyíregyháza-Kertgazdaság, sírlelet, bronzlap két nittszeggel. Tiszabercel-Vékásdűlő, ,1. sír (XVIII. t. 32), füles korong fehér fémből ; állati csont. Tiszaeszlár-Kunsírpart, madárcsont. Tiszalök-Hajnalos, 4. sír, vasdarab ; 12. sír, vaspálca, árszerű vastöredék, fakorhadékok ; 30. sír (XXVI. t. 16—28), ívesen hajló vasszög, domborodó vaspántok vászonnyomokkal (XXVI. t. 29), Bashalom, 1. sír (XIX. t. 46), csont botfej. I. KORA-AVARKOR, A KELETI KAPCSOLATOK ÉS A BIZÁNCI BEFOLYÁS KORA (568—679) Mikor az avar törzsszövetség és a longobárdok 567-ben együttesen megdöntötték a gepidák birodalmát a Dunától keletre eső országrészen, ettől kezdve (568) új államalakulat, az avar birodalom népei foglalták el/ a Kárpát-medence egész területét. Régészeti leletek és népes temetők sokasága jelzi az avar uralom korát

2s

. A Felső-Tisza vidéke, így Szabolcs-Szatmár megye területe sem maradt ki az avar megszállásból, illetőleg megtelepülésből (1. kép). Természetszerűleg a tárgyalt régészeti hagyatékuk nemcsak politikai uralmuk idejére terjed ki, hanem megtalálható a dunai bolgárok IX. századi terjeszkedésének korában, sőt benyúlik a magyar honfoglalás (896) utáni X. század első felébe is

29

. Szabolcs-Szatmár megye avar megszállásakor joggal gondolhatjuk azt, hogy ennek az országrésznek is éppen úgy gepida volt a bennszülött lakossága, mint a Tiszántúl nagyobb részének. Azonban nem ez a településtörténeti helyzet. Meglepetéssel láttuk, hogy a debreceni és a nyíregyházi múzeumban nincsen olyan gepida régészeti anyag, amely 456—568 közötti gepida megtelepülésre mutatna a két megye területén. Ami germán jellegű anyag van, az a hun időkre esik. A későbbi korszak egyrészt csak a Tisza mentén Tiszafüred vidékéig, másrészt Bihar megyéig (DerecskePalocsa, szórvány cserép) van képviselve, de ezektől északra eső tiszántúli részeken nincs meg. 28 Csallány, D.: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest, 1956. (térképmelléklet). 29 Csallány, D.: A X. századi avar továbbélés problémája: Szabolcs-Szatmári Szemle. Nyíregyháza, 1956. 1—4. sz., ö9. 11. — Csallány, D.: Az átokháza-bilisicsi avarkori sírleletek. — Grabfunde aus der Awarenzeit von Átokháza-Bilisics \Auszug

). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged, 1957. 109. 11. 64