A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Kalicz Nándor: Narodka mednovo ve-ka v sz. Paszab
Hunyady Ilona is erre az időszakra keltezte ezt a cserepeskenézi fibulát 28 . Végezetül még a bika-protomé két érdekes problémája vár megvilágításra. Egyik ezek közül az, hogy a hátoldalán levő heveder nyilvánvalóan a felfűzés céljait szolgálta, és ezáltal a protomé amulett jellege mellett bizonyít. A szarvai között levő karika pedig az ábrázolás egyik eleme, a bika szarvai között szokásos napkorong jelzése. Valóban, igen gyakori a kelta korban az állatalakú vagy csak annak egy testrészét jelentő amulett, amit szintén az állat hátán stb. elhelyezett kis karika bizonyít. Bikafejen levő ilyen karika azonban tipikusan kelta vagy gall leletegyüttesből tudomásunk szerint csak egy esetben került elő, egy gall fibulán 29 . Az említett, állat (elsősorban bika vagy vadkan) hátán levő karika sokkal gyakoribb 30 . Ugyanakkor a bajorországi Manchingból származó amulett lényegében rendeltetése tekintetében közel álló a cserepeskenézihez, mert csak egy bovida-fej, rajta szintén a felfüggesztésre szolgáló karikával 31 . Másrészt ismeretesek protomé jellegű, tehát csak az állat fejének elülső részét megformáló ábrázolások is, azonban mind ez ideig csak nyugat-európai leletekből. A kelta művészet és hitvilág két leggyakrabban ábrázolt állatfaja, a vadkan és a szarvasmarha szerepel ezek között leggyakrabban 32 . A formai hasonlóság a cserepeskenézi protomé-leletet ezekhez a nyugat-európai analógiákhoz igen erősen hozzákapcsolja. Ugyanakkor bizonyos fokig adatot is szolgáltathat az ilyen protomék időbeli elterjedéséhez. E dolgozat kereteit messze meghaladná, ha foglalkozni próbálnánk a kelta állatalakú amulettek vallástörténeti hátterével is. Feltétlenül említésre méltó azonban a szarvasmarha- (bika-, illetőleg ökör-) protoméval kapcsolatban, hogy ennek az állatnak a feje a kelta vallásban jelentős szerepet játszott. Például ökörfejhez intézett imáikról és bikafej előtt tett esküről értesülünk 33 . Egy Trier-ben megmaradt kőoltár ugyancsak a bikafej vallásos tiszteletére utal 34 . Mindezek a tények érthetővé teszik, hogy miért használtak szarvasmarhafejet, illetőleg annak sematikus ábrázolását amulett gyanánt is. Ugyanakkor a kelta vallásos életnek említett jelenségei lehetővé teszik azt, hogy az amulettként alkalmazott szarvasmarha(bika-) protoménak a kelta törzsek emlékanyagában való megjelenését ne csupán keleti népek kulturális hatásának vagy keleti műhelyekkel való kereskedelmi kapcsolat eredményének tartsuk, hanem a sajátos kelta hitvilág tárgyi megformálásának. Előbbi feltevésre ugyanis elsősorban a craiovai és a dolji, szkíta kori és a cserepeskenézihez formailag a legköze28 Hunyady Ilona: i. m. Leletanyag. i. h. 29 Reinach, S.: i. m. 298. 1. 341. ábra. 30 Uo. 283—285. és 287—194. ábrák. — Bittel, K.: i. m. 8. t. 8—9 kép — Filiv, J.: i. m. CXXVII. t. 7. — CXXV. t. 11. — Déchelette, J.: i. m. 811. és 812. 1, 568. ábra. 31 Déchelette, J.: i. m. 813. I. 568. ábra 6. 32 Uo. 814. 1. 570. kép 1—2. — Thiollier F. et N.: i. m. XLIX. t. 2—4. — Reinach, S.: i. m. 273—274. i. 295. ábra. — 286. 1. 302. ábra. 33 Zwicker, F.: Fontes históriáé religionis celticae. 1934—36. 10. 26. 1. — Clemen, О.: Die Religion der Kelten. Archiv für Religionswissenschaft, 1941—42. 111—112. a* Reinach, S.: Cultes, mythes et religions... I. Paris, 1905. 237. 44, valamint 35, 39, 63. 28
