A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Erdész Sándor: Állattá változások a nyírségi nép hiedelmekben
ÁLLATTÁ VÁLTOZÁSOK A NYÍRSÉGI NÉPI HIEDELMEKBEN Az elmúlt évek folyamán népmesegyűjtés közben alkalmam volt több babonás történetet összegyűjteni, melyek közül ez alkalommal az állattá változás csoportjának ismertetését tűztem ki célul. A mesemondó mesélési alkalmakkor a hallgatóságot egy misztikus világba vezeti, ismeretlen, rejtelmekkel telített csodálatos királyságokat tár fel előttük, melyben a hőst természetfeletti erőkkel rendelkező lények, beszélő állatok, varázserejű tárgyak veszik körül és ahol az általunk megszokott szokásoktól eltérően egy más világ szabályai, törvényei érvényesülnek. E csodálatos világ törvényszerűségei fel-felbukkannak egyszerűbb, hiedelemszerű történetekben is, melyekben a cselekmény színhelye nem egy elvonatkoztatott „hol volt, hol nem volt" mesevilág, hanem a mi reális világunk, s az elbeszélő szerint az előadott csodálatos esemény vele vagy ismerőseivel, pontosan megjelölt helyen történt. Jellemző az általunk gyűjtött hiedelemszerű történetekre ez a kettősség: mágikus eljárások, átváltozások — a mai reális élethez kapcsolva. Bizonyos különbséget találunk a babonás történetek és a népmesék között, ha arról az oldalról vizsgáljuk meg, hogy az elbeszélő és a hallgatóság mennyiben találja valóságban megtörténtnek vagy puszta kitalálásnak az előadottakat. Szabolcs megyei gyűjtéseim során azt tapasztaltam, hogy az adatközlő és környezete a népmeséket ma már kitalált, szórakoztató jellegű történeteknek tartja, ellenben a babonás történetek igazságában most sem kételkedik. A történetek hitelességének igazolására megemlítik a cselekmény színhelyét, szereplőit, néha az idejét is. Természetesen a történetekben szereplő személyek a hallgatóközönség előtt nem idegenek ; ismerik vagy ismerték, mint az alábbi történetekben több ízben említett Urszuly Pált is. A hitelesség jelölés elhagyása a babonás történeteket a tündérmesékhez teszi hasonlóvá, s így a hitelesség jeleitől megfosztott babonás történetek további bővüléssel népmesékké válhatnak. Véleményünk szerint a két műfaj összefüggésének, átmenetének ez is egyik útja a sok közül 1 . A hiedelemvilágban a boszorkányok, táltosok, garabonciások és tudósok kivételes képességekkel rendelkeznek. A magyar néphit például a boszorkányokat rosszindulatú, gonosz praktikákat, varázslatokat űző lényeknek tartja, kik seprűnyélen lovagolva éjszakánként valamely magas hegy tetején összegyülekezve orgiákat ülnek, az ördögökkel cimborálnak, 1 A népmesék és babonás történetek összefüggésének kérdésével legutóbb Maácz László: Adatok a hiedelmek és az epikus műfajok összefüggéséhez (Ethn. 1956. 279—293 1.) с munkájában foglalkozott. E kérdéssel részletesebben foglalkozott Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (UMNGy I. Bp. 1940.) című könyvének bevezető tanulmányában, 63—71. 215
