A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században

A karámosok a kiejtést nem végezték. A nyers lúgot csak kristályosításra főzték be. c) Befőzés. A kiejtett tiszta lúgot 35 csebres (azaz 1485 literes) rézkazánokba öntötték. A fölöttük levő csorgót lúggal ugyancsak megtöltötték. A kazán alá tüzet raktak, s azt 4—5 napon, éjjel-nappal táplálták. A kazánokból elpárolgott víz helyett a csorgó csapján át annyi lúgot eresztettek, hogy a buzogva fövő lúg a .szintjét megtartsa. A konyhasó a harmadik napon már kezdett kiválni. Akkor egy nyéllel ellátott, kilyuggalt réztárcsával kimerítették, s hogy oda ne süljön, egy kissé ék alakúra faragott farúddal kavargatták. Negyedik napon hozzáöntötték az előbbi állításból megmaradt anyalúgot, mire erős habzás állt be ; az úszó habrészeket leszedték és habos kalapba gyűjtötték. Ez az edény a kazánfal karimáján álló kis faedény volt. Amikor a lúg 48—50 fok tömörséget elért, a főzést abbahagyták. A karámosok nem méregették a lúg fok ját. Körmükre vagy egy baltára cseppentettek belőle, ahol az megmerevedett. Ha a lúgcsepp a próba helyén, mint valami kemény test csúszott le, akkor a lúg jó volt. Ha pedig lágy faggyú módján mozgott rajta, akkor nem volt megfelelő, s tovább kellett főzni. A befőzött lúgot állító kádakba merték át, ahol 5—6 óráig tartották. A lúgból ezalatt több idegen rész válott ki. d) Nyerskristályosítás. Amikor a lúg annyira lehűlt, hogy a melegét bedugott ujjal ki lehetett bírni, kristályosító üstökbe merték át. Ezek IV2—2 akós (azaz 81,45—108,60 literes) rézedények voltak, s nemcsak itt, hanem a későbbi kristályosításnál is használatosak voltak. Benne negyvennyolc óra alatt teljesen kihűlt a lúg. A salétrom is kivált és szilárd alakban az edények falára rakódott. így két terméket nyertek : a salétromkristály tömeget és az azt körülvevő anyalúgot. Az utóbbit leöntötték, s hogy a kristályok közül lehetőleg kifolyjék, két-két üstöt egymáshoz támasztva a kalap nevű faedény fölé helyezték. Az anyalúgot egy újabb salétromfeldolgozás alkalmával a c) fejezetben említett befőzésnél használták fel. A nyers kristályokat még ennek a feldolgozásnak a következő két szakaszánál, az e) fejezetben említett eresztésnél vagy az f) fejezetben említett mosásnál vették munkálatba. e) Első eresztés vagy fejtés : ha egy légsavas ezüsttel (légenysavas ezüsttel, AgNO.,-mal) végzett próba során úgy látták, hogy a nyers kristályban sok a konyhasó és egyéb chlorid, mosás előtt még egyszer átkristályosították. Ilyenkor a nyers kristályokat a rézüstökből kitörték. s külön kádba gyűjtötték. Onnan a c) fejezetben említett munkánál használt rézkazánba tették át. A nyers kristály feloldásának annyi vízzel kellett végbemennie, hogy a chloridok egy része oldatlan állapotban maradjon hátra. Negyven mázsa salétromra kilenc akó (azaz 488,70 liter) víz öntése volt a legeredményesebb. A feloldást két órai tüzeléssel segítették elő. Azután a c) fejezetben említett állító kádakba, onnan a kristályosító üstökbe merték a lúgot. Miután a szilárd részek a folyadéktól elváltak, a termékek az egyszer eresztett (egyszer ejtett vagy szimpla) salétrom és az első eresztési lúg voltak. Az egyszer eresztett salétrom mosásba ment. Az első eresztési anyalúg a következő munka során képződött mosóvízzel lett befőzve. f) Mosás. A salétromanyagból kevés chlórvegyületet ezzel a munká199