A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Az író különben az 1660-as évszámot forrás megjelölése nélkül említette, így feltétlen érvényességűnek tekinteni nem is lehet. A salétromgyűjtő és főző helyet egyébként írták salétromt'őző karámnak (az 1704. évben), salétromháznak (1705-ben), salétromos háznak (1705-ben), sailétromeresztő officinának (1706-ban), salétromfőző officinának (1707-ben), armamentúrának (szertárháznak, 1715-ben), salétromfőzőháznak (1804-ben), salétromofficiumnak (1806-ban), sóinspektor házának (a XIX. század végén — a XX. század elején), aszerint, hogy írás vagy beszéd közben rendeltetésére vagy egyik-másik épületének nevére voltak tekintettel 126 . (21. kép.) Ebben a salétromházban a termelés korai szakaszában tiszántúli termelési központot láttak. Az ország körzeti szervezése idején a hozzá közeleső salétromtermelő községek és városok kerületi központjává tették. Az 1809. évig Debrecent is hozzá osztották be 126 . Az 1810. évben azonban pénzügyileg már utóbbinak alárendelték 127 . A salétromház az 1704. évben a várban volt. Kilenc helyiségből állt. Az első helyiség tapaszos-fakéményes volt. Katlanokra helyezett üstökben itt főzték a salétromot. A második helyiségben a megeresztett tiszta salétromot szárították. Ez is fel volt szerelve üstökkel. A harmadik helyiségben az „eresztetlen" és „készítetlen" salétromot tárolták. Az egész padlós (deszkás) volt. A helyiségnek az a része azonban, ahova a „készítetlen" salétromot öntözgették, oldalán is deszkás volt. A negyedik helyiség; a munkások szállása, az ötödik és hatodik helyiség alkalmazotti lakás volt. A hetedik helyiség a kettő közös pitvara. A nyolcadik és kilencedik az alkalmazotti lakások külön-külön kamarája. A salétromház felszerelései közül a fontosabbak és érdekesebbek voltak : a kádak, a salétromeresztő hosszú fateknők, a csöbrök, a rézkanalak, a szárító üstökre való fedő táblák, a száraztó fatáblák, a salétrommérő mázsácskák, a salétrommérő dézsácskák, a salétromszedő lyukacsos fenekű dézsa, a vaslapocka, a vascsákány, a porhordó taliga és a fakávás kút 128 . A salétromház az 1704. évben még királyi fiskusi tulajdon volt 129 . Az 1705., évben Lányi Pálnak bérletbe adta II. Rákóczi Ferenc. Ugyanekkor elrendelte, hogy az épületet nyerstéglával (vályoggal) körülkeríttesse, azt magát a tűztől is oltalmazza, a helyet és annak jövedelmeit szolgálja. Őrzésére négy hajdút is kirendelt 130 . Még ebben az évben azt is parancsolta, hogy a várban új salétromházat építsenek 131 . 125 Salétromfőző karám: Orsz. Lt., Bp.: U és C: Fasc. 64. N. 14. Salétromház: Arch. Rákócziánum. I. k. 545. Salétromos ház: Magyar Qazdaságtörténelmi Szemle. Bp. 1898. 529. Salétromeresztő officina: Arch. Rákócziánum, II. k. 40. Salétromfőző officina: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 7. N. 82. 1706. Armamentura: Nyh. Áll. Lt, Szab. a: Fasc. 16. N. 28. 1715. Salétromfőziő ház: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 4. N. 702. 1804. Salétromofficium: Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Nagykálló község iratai 1806. Sóinspector háza : 1. 21. kép. 126 Debreceni Áll. Lt.: Különböző irományok: 1681. 127 Tiszántúli Ref. Ek. Kvt, D: R 74: Szám. Diár. Júliusban már Debrecenből utáltak ki a kallói ház szükségére 2000 Ft-ot. ise-129 orsz. Lt., Bp.: U és C: Fasc. 64. N. 14. 1704. 130 M. Gazdaságtört. Szemle. Bp. 1898. 529. 131 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 6. N. 43. 1705. 13* 195
