A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
5. A salétromtermelő helyeket „szérűknek" is mondták (például Demecserben). 6. Ugyanzokat le is szántották (például Ibronyban). .Esténként pedig megöntözték (például Nyíregyházán). 7. Д szérűn a Reggelente kiütköző salétromot többnyire seprűvel seperték össze (többek közt Nagykállóban is). Esetleg gereblyefej jel tolták össze (például Demecserben). Esetleg valami kaparóval kaparták össze (például Ibronyban). 8. A kis salétromkupacokat csirkéknek mondták (például Ibronyban). Esetleg előbb még veremben tárolták (például Szent Mihályon). 9. A csirkéket dézsával hordták az üsthöz (például Ibronyban). 10. A salétromot üstben főzték ki (Demecserben és Ibronyban is). Az üst egy-egy épületben volt elhelyezve (Ibronyban és Szent Mihályon). 11. A kifőzött salétromot vályúban jegecesítették (Ibronyban magában). 12. Ahol az adatközlők határozatlanok voltak abban, hogy a székeken (sziksós helyeken) salétromot vagy szódát főztek, azokon a helyeken a széksónak (sziksónak) a földből való kiütközése, összeszedése és kifőzése nagyjából a salétrom földfelszínen való jelentkezésével és a salétrom kifőzési munkáival volt azonos (például Halászban). 13. A salétrom központi szervezője a nagy kallói salétromofficium volt. 14. A salétromfőzést Szabolcs megyében még az 1860-as és 1880-as években is folytatták (például Ibronyban és Nyíregyházán). 15. A salétromfőző üstöket, mint a nagykállói salétromofficium kikölcsönzött tárgyait, a salétromfőzés megszűntével vissza kellett szolgáltatni (például Ibronyban). A NÉPI HAGYOMÁNYOK ÉS ISMERETEK ÍRÁSOS ADATOKKAL VALÓ EGYEZTETÉSE A kéziratban fekvő és a nyomtatásban már megjelent adatokat itt egyaránt írásos adatoknak tekintem. Ezek felhasználása során azonban a kéziratos adatokra helyezem a súlyt. Nyomtatásban megjelent adatokra csak kivételesen utalok : amikor a kéziratok egyik-másik adatának a megvilágításához feltétlenül szükségesek vagy a nyomtatásban megjelent adatokkal szemben valamilyen szempontból kifogás emelhető. Ugyanezt teszem azokkal az adatokkal is, amelyek Szabolcson kívüli területekre vonatkoznak. 1. A salétrommunkákkal foglalatoskodókat általában salétromfőzöknek nevezték. Emellett mondták azonban salétromosoknak és karámosoknak is 66 . A salétromfőzők többségükben magyarok voltak. Akadtak azonban köztük tót (szlovák) nemzetiségűek is. Sőt kerültek idegen honosok is. Utóbbiakat általában sziléziták (sziléziaiak) néven könyvelték el. A magyar honos salétromfőzők túlnyomóan jobbágyok voltak. Ezek 60 Salétromfőző: Országos Levéltár, Bp.: U és C: Fasc. 64. N. 14. 1704. Salétromos: még a tisza vasvári (tiszabüdi részi) Görög Katolikus Egyházközség 1856. évi anyakönyvében is. Karámos: Tiszántúli Ref. Ek. Kvt., D: R 74: Szám. Diár. 1809. 182
