A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból
tartás lett volna fő foglalkozásuk, és csak mellékesen, a házi szükségletre vetettek volna némi gabonát. A 477 báránydézsma fizető közül 273-nak, tehát majdnem felének a neve a gabonadézsmát fizetők jegyzékében nem fordul elő, ezek teljesen juhtartásból éltek. Sok esetben az azonos vezeték- és eltérő keresztnév alapján megállapítható az is. hogy a család egyik tagja foglalkozott juhtartással. Egy-két esetben példa van arra is, hogy a juhtartók juhászt is fogadtak, s a juhásznak magának is volt a gazda nyájában juha. A névsorok összevetéséből az is megállapítható, hogy ha a juhtartók a saját falujukban nem kaptak legelőt, a harmadik, negyedik szomszédba is elmentek legeltetni 11 . Végezetül dézsmajegyzékünk tájékoztat a méhállományra vonatkozóan is. Ennek, amint az összeírásokból is kitűnik, sokkal nagyobb gazdasági jelentősége volt a jobbágy háztartásában, mint első pillanatra vélni lehetne. Egy kas méh váltsága 4 dénár, csak 2 dénárral kevesebb, mint egy hold kaszált gabonáé. A négy járásban 277 tizedfizető 1356 kas méhdézsmát fizetett, középarányosán 4,5 kast, ami tizedfizetőnként 50—52 kas állománynak felel meg. Valójában azonban 1—1 faluban csak minden negyedik-ötödik jobbágynak van méhe, és sok olyan falu is van, ahol egyáltalán nem foglalkoztak méhtartással. A legtöbb méhet a nádudvari járásban tartották, itt 20 faluban 212 tizedfizető van, 1178 kas tizeddel. A legkevesebb a dadái járásban, ahol három faluban csak 6 méhészgazda volt, és ezek 11 kas méhet adtak. A méhtenyésztés ennek ellenére csak mellékfoglalkozás, bár megállapítható, hogy méhtartók többsége az alacsony gabonatizedet fizetők közül kerültek ki. 11 A bárányok dézsmálására vonatkozó utasítások szerint a tizedszedők május végén vagy június elején a legelőn írták össze a nyájakat. MGTSZ. 1897: 15—34. Az eddigi kutatások és feldolgozások nem adnak megbízható támpontot arra, hogy eldönthessük: a dézsmaszedés alapjául a tényleges állományt vették-e vagy az évi szaporulatot ? Az első esetben a dézsma jegyzékben szereplő számból a valóságos állományt az IIa Bálint által ajánlott 11,25 szorzószámmal számítva, közvetlenül meg lehet állapítani. Ezzel az eljárással a valóságos állományra alacsonyabb számot kapunk, mint a második esetben. Ha ugyanis csak a szaporulatot vették alapul, akkor a kosokat, ürüket, anyákat és a tavalyiakat figyelembe véve egy olyan nyáj, melyből 8 darab dézsmát szedtek, 90 bárányból állott. A 90 bárányos nyáj tényleges állománya azonban a bárányokon felül még kb. 105 anya, 5—6 kos, 20—25 toklyó és kb. ugyanannyi ürü volt, tehát egy 8 dézsmabárányt fizető jobbágy valóságos juhállománya, a dézsmaszedés alapjául szolgáló szaporulattal 160—165 darab lehetett. Táblázatunk összeállításánál ezt a lehetőséget vettük figyelembe, mert sok érv támogatja azt a feltevést, hogy a dézsmaszedés alapja csak a szaporulat volt, éppen úgy, mint a vetett terménynél a betakarított termés. A valóságos állomány megállapítása érdekében tehát a dézsmabárányok számának 11,25-ös szorzatát — ami csak a bárányállományt adja — még 1,8-del meg kell szorozni. Az így kijött eredmény természetesen magasabb állományt mutat, mintha a dézsmába beadott menynyiségnek egyszerűen tízszeresét vagy az IIa Bálint által javasolt 11,25-szörösét vesszük alapul, azonban ez esetben, ha a tized alapja csupán a szaporulat volt, a valóságos állomány megállapítása érdekében ezt a korrekciót is el kell végezni. 163
