A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Kalicz Nándor: Rézkori lelet Paszab községben
figyelhetjük meg 67 és egy ezzel rokon szeghalmi darabon a Tiszántúlon 08 . A babskai lengyeli korú leletek között is megtaláljuk a bemutatott darabbal rokon öblösödő felső részű áttört csőtalpat 69 . Ilyenek hazánkban korábban is megjelennek. A bükki műveltség festett kerámiáját is tartalmazó sátoraljaújhelyi telepről ismerünk egyet, csak ott a csőtalp áttörés nélküli 70 . Az orosi bükki jellegű telep anyagában alacsonyabb változatát láthatjuk 71 . Ezek a legkorábbi ilyen példányoknak tekinthetők hazánkban. A Balkánról, Makedóniából közöl egy ilyet Heurtley szintén áttörés nélkül 72 . Legtávolabbi előfordulása Kisázsiában Alisharban 73 . Némileg hasonló került elő Tepe Gawrában 74 . Feltűnő ennek a típusnak az elterjedésénél, az eddig ismert leleteket figyelembe véve, hogy a Kárpát-medencében a festett kerámiák körében igen gyakori s a bodrogkeresztúri műveltség több lelőhelyén fordul elő, mint a tiszapolgárin. Kétségtelennek látszik, hogy eredete a Balkánon keresztül Kisázsiáig vezethető vissza, mint ahogy maguknak a csőtalpas edényeknek az eredete is ott keresendő. Lengyelországi megjelenése is az ottani festett kerámia déli eredetével magyarázható. A harmadik figyelemre méltó edénytípus az alacsony, ívelt csőtalppal rendelkező magasnyakú edény, melyből csak egy kis töredékkel rendelkezünk, de a bodrogkeresztúri műveltség leletei között többször megjelenik 75 . Ezt, mint fedővel ellátható edényt, ismerteti Hillebrand, és megemlíti trójai vonatkozását 76 . Az előbbi párhuzamok alapján nem meglepő, ha ennek az edénytípusnak megfelelőjét szintén Kisázsiában találjuk meg, Teli Arpachije korai, Teli Halaf-korú rétegében. 77 Az elmondottak alapján kétségtelennek látszik, hogy a bodrogkeresztúri műveltség rendkívül erős kapcsolatban állt déllel. Az anyagi kultúra számos darabjának déli, egészen Előázsiáig visszavezethető az eredete. Hogy csak az újabb kutatási eredményeket említsem, Kutzián Ida a Körös-kultúráról mutatta ki, hogy eredete Görögország területén túlra vezethető vissza 78 . Banner János pedig a korábban északi eredetűnek tartott péqeli műveltségről bizonyította be, hogy rendkívül erős balkáni összetevővel rendelkezik 79 . Legutóbb pedig Kutzián Ida a bodrogkeresztúri műveltség „jordansmühli"-nek nevezett jellegzetes kétfülű edénytípusáról mutatta ki, hogy eredetét a Balkánon keresztül Anatóliá67 Wosinsáky M.: i. m. XV. t. 151. !kép. es Szeghalmy Gy.: AÉ 1913. 125. lap 5. kép. «9 Schmidt R. R.: i. m. Textbild 72. 1. то Visegrádi J.: i. m. 259. lap VIII. kép. ' , 71 Korek J.: AÉ 1951. XXXV. t. 10. 72 Heurtley, W. A.i i. m. 161. lap 145. kép. 73 Schaeffer, Cl: Stratigraphie. 190. kép 9. 74 Uo. 92. kép 10. 75 Hillebrand J.: i. ni. III. t 9, VII. t. 8. — Banner J.: (Dolgozatok, 9—10 (1934) XV. t. 11—112. — Zalotay E.: Dolgozatok 9—10 (1934) XXI. t. 14 stb. 76 Hillebrand J.: i. m. 38. lap. 77 Soudsky, В.: Nejstarsi zemedelslké civilisace v predni Asii. Obz. Fireh. 14 (1950) 19. lkép 2 (Mállovain, M. E. L. és Cruikslhanlk, J. R. után). 78 Kutzián I.: A Körös-kultúra, 129. lap. 79 Banner J.: Die Péceler Kultur 180—182., 256. lap. 16
