A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
kicsendül a kis falusi egyházak egyszerűségéből. Elgondolkoztató az a körülmény is, hogy míg Csarodán a torony viszonylag díszes, a homlokzat maga épp oly egyszerű, mint általában a falusi templomokon. Az akkor már hagyományos oromzati dísztelenség még itt is érvényesül egy fejlettebb típusban. Véleményünk szerint a kora-árpádkori primitív lakóházak építési módja találkozott a ciszterciták által bevezetett stílusirányzattal, és a kettőnek eredőjeképpen állott elő ez a bizonyos stílus,, amelyet a fentebb tárgyalt templomokon észlelhetünk. Bármilyen szegény is ez a stílus, megvannak a maga jellegzetességei : tornya nincs, az általunk tárgyalt anyagban is egyedül Csarodán van, ez viszont egy magasabb stílusfokot képvisel. Homlokzatán csak egy kerek ablak vagy résablak volt. A kettő együtt ritkaság. Bejárat rendszerint a déli oldalról nyílik. Ezt Csaroda mellett a nagygúti rom bizonyítja hitelesen (XXXIII. t. 1). Ezen az oldalon levő ablakok száma maximálisan három, de gyakori a két ablak is. A három ablak elosztása különböző lehet. A szentély eleinte négyzetes. Ennél az ablakelhelyezés déli és keleti oldalon egy-egy. Később a szentély tengelyére keresztben fekvő téglalappá változik, itt már előfordul kelet felé két keskeny ablak is, de dél felé ilyenkor nincsen ablak. Az egyenes szentélyzáródásnak a gyakorlatból való kikopása idején a szentély a tengely irányába nyúlik meg. Minden esetben kimutatható, hogy sekrestye volt a szentély északi oldalán. A támpillérek a legrégebbi templomoknál még nem jelennek meg, ami kétségtelenül arra mutat, hogy ezek még a gótika elterjedése előtt épültek, tehát nálunk hozzávetőleg a tatárjárás előtt. A támpillérek először csak félénken jelennek meg a homlokzati oldalon, átlósan elhelyezve. Később aztán egyéb helyeken is. Elhelyezésük módjában igen nagy a változatosság. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a támpillérek nagyrészt kimutathatóan későbbi hozzáépítés alkalmával emelkedtek. Pl. Baktalórántházán, Csarodán, Gyügyén, Nyírbélteken, Pócspetrin. Lábazat az ajaki templom kivételével mindegyiken megtalálható. A templom belsejében nem volt ritka az urasági karzat, ez esetleg fából is készülhetett, mint azt az ajaki templomból lehet következtetni. Ugyancsak az ajaki példa bizonyítja, hogy padozatuk csak döngölt a gy a g v °lt. A hajó hosszának és szélességének egy bizonyos aránya mindegyik templomnál tapasztalható, kivéve Gyügyét. A szentélyt és a hajót diadalív választotta el, köztük akadnak félkörívesek, enyhe csúcsívesek és egészen fejlett formájú csúcsívek is élszedéssel. Ezek természetesen későbbiek. A szentély csak Lónyán feltűnően magasabb a hajónál, mely tényben az altemplom emléke kísért. Feltűnő tény, hogy a szentély oldalai a legritkább esetben azonos méretűek, akár szimmetrikusan, akár négyzetesen. Ugyanakkor feltűnő azonban, hogy a legtöbb esetben a szentélynek az északi és déli fala majdnem mindig azonos méretű, még akkor is, ha a másik két oldal különbözik. így igen sokszor egy szentély felé nyíló trapéz alaprajz áll elő. Véleményünk szerint ez. az eddig még meg nem figyelt körülmény arra mutat, hogy az építést a szentély keleti falán kezdték, és onnan kiindulva építették a szentély két falát, és utána mentek csak körbe a hajó falával. Tekintve, hogy az épület architekturális és szobrászati díszítése igen szegény, az utóbbi meg egyáltalán nem is található, feltűnő, hogy milyen gazdag volt a festészeti díszítés. Az általunk megvizsgált templomok 124
