A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
Keresztboltozattal van fedve, a boltindítás, bordaprofil és a sima zárókő teljesen megegyezik a lónyai és a csarodai mintával. A szentély bal oldalán kidomborodó felület figyelmeztet arra, hogy ott egy ajtó van befalazva, amely a sekrestyébe vezetett. Ezt az ajtót érdemes lenne kibontani, valami meglepetéssel biztosan szolgálna, mert a szentélynek a jobb oldalán egy szép kis lóhere-kiképzésű faragott fülke vonja magára a figyelmet, mely valószínűleg XIV. századi lehet. Ennek a templomnak a belseje is, hasonlóan a többi beregi egyházakhoz, freskókkal volt díszítve. Lehoczky szerint a templom „falai kívül-belül halmozva valának egykor festményekkel. 1777-ben azonban levakoltattak, s utóbb be is meszeitettek anélkül, hogy lejegveztettek volna" 25 . A ma fennálló község a középkorban két község volt, ez a kérdéses templom Marok községben volt, s a Pápai Tizedjegyzék szerint Szent Anna volt a patronája, de volt lelkésze már a XIII. században is. Magának a községnek első évszámos említése 1280-ból származik 20 . A templom a XIII. században keletkezhetett. A támpillér formája kissé idegen ugyan, de úgy látszik, hogy ez egykorú az épülettel. Alaprajza után ítélve a többi beregi templomhoz viszonyítva későbbi lehet, mert a homlokzati támpillérekkel együtt a Hajdú megyei nagygúti alaprajzra emlékeztet, mely pedig az 1289 utáni időből származik 27 . Kevesebb problémát okoz a boltozat keletkezése. Az említett csarodai és lónyai megegyezések nemcsak azokkal egykorú keletkezésére mutatnak rá, de kihangsúlyozzák egy beregi műhelynek a létezését is, amelynek a működéséhez az említett három templom, de még a beregsurányi szentély építése is fűződik. Ugyanez a kőfaragó készítette a lónyai és a marokpapi kapuk kőkereteit, és valószínűleg ehhez a műhelyhez kapcsolódik a kis gótikus fülke is. Keletkezési idejük körülbelül az Anjou-kor vége körül lehet. A község első említése 1280-ból származik ; a középkorban a Várdaycsalád bírta, mely a Gutkeled nemzetség egyik ága volt, ők lehettek a templom kegyurai és építtetői. A VÁMOSATYAI REF. TEMPLOM Azok közé a kis falusi egyházak közé tartozik, melyek olyan közvetlen élményként hatnak, mint egy üzenet a középkorból. Viszonylag csekély átalakításon ment keresztül, ezért beszédésebbek az arányai és a tömege. A templom előtt patak folyik, nyugat felől ezért a magas templom és a mellette álló XVII. századi karcsú négyfiókos fatorony igen szépen rajzolódik ki a beregi égre (XXXV. t. 2). A patakon a híd a templom déli oldalán vezeti át az utat, mely elmegy azután az épület mögött is, így a templom csak félig szabad fekvésű. 25 Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográphiája. Ungvár. 1881. III. kötet 417. 26 Lehoczky Tivadar: I. m. 410. 27 Zoltai Lajos: I. m. 37. 118
