A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében

tényleg végzett valami átépítést, esetleg a régebbi fából készült urasági karzatot építtette téglából. A templom alaprajza azt mutatja, hogy a XIII. sz. vége felé készült a templom. A téglák méretei is csak meg­erősítik ezt az időpontot, és mindkettő egybevág az említett isme­retlen forrásból származó egyházi hagyománnyal. Az alaprajzi adatokból néhány jellegzetes körülményre következtethetünk. Az építkezés a szen­tély keleti oldalfalával kezdődött s az északi szentélyoldalfallal folytató­dott. Ezt az a tény mutatja, hogy a szentélynek ez a két oldala teljesen azonos méretű. Azután körbeépítették a falakat és csak megközelítő pon­tosan jutottak a tervvel a kiindulási helyre. A sekrestyét később, de ugyanaz az építkezés csatolta a szentélyhez. Az utólagos hozzáépítést a templomnak a sekrestyében levő lábazata mutatja, és hogy mégis egy építkezés keretén belül történt, azt az azonos színes falazási technika árulja el. A NAPKORI RÓM. KAT. TEMPLOM Fekvése jellegzetesen középkori. A falu főutcája kiszélesedik, és mint szigetet, körülfogja a templomot és a mellette fekvő plébániát. Az eredeti középkori templom (XXX. t. 2) az idők folyamán azon­ban annyi toldáson ment keresztül, hogy az eredeti részek csak utána­nézéssel hámozhatok ki. A könnyebbség kedvéért a toldásokkal kezdjük a templom tárgyalását. Kelet felé egy 1761-ből származó barokk hom­lokzat és torony van. Dél felé egy olyan nagyméretű toldaléképületet csatoltak a régi templomhajóhoz, hogy a régi templom az újnál csak a kereszthajó szerepét tölti be. Ennek megfelelően az északi fal egy részét lebontva az új hajó tengelyébe egy szentélyt is építettek, és a régi sekrestyét kibővítették az új szentélyig. Kelet felé változás nem történt. A barokk-kori homlokzaton csak annyi figyelemre méltó számunkra, hogy amíg a tornyon levő, a saroktól kis távolságra levő pillérek nem­élben találkoznak, addig a hajó nyugati sarkain határozott élek vannak. Ezen a homlokzaton levő lábazat a szentély lábazatának a folytatása. A hajó délkeleti sarkán egy merőlegesen elhelyezett kétosztatú, víz­vezető nélküli támpillér észlelhető némileg elcsavarodva. A szentély déli oldalán egy lebontott támpillérnek a nyoma látszik a falon, ma itt van a szentély egyetlen ablaka. A fal repedéseiből következtetve erede­tileg kelet felé lehetett két keskeny, valószínűleg gótikus résablak, mint a szomszédos Oroson is volt. Ennek a régi, keleti szentélyoldalnak két sarkán átlósan elhelyezve két ugyancsak kétosztatú és vízvezető nélküli támpillér is van elhelyezve. Észak felé a régi sekrestye, mely a diadalív vonaláig folytatódott, még megvan. A sekrestyetoldáson világosan látszik a lábazat szintkülönbsége. Ilyenképpen a külső után ítélve az épület középkori jellege nehezen ismerhető fel, egész határozottan csak a szen­tély jelzi a középkori eredetet. A templom belseje azonban már világosan utal a középkori részle­tekre. Szépen felismerhető, hogy az északi és a déli falba nyílásokat vágtak, és az új szentély és az új főhajó ezek által kapcsolódik a régi templom terébe. A középkori templom méretei a szokottnál nagyobbak. A hajó szé­105

Next

/
Thumbnails
Contents