A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
A BAKTALÓRÁNTHÁZI RÓM. КАТ. TEMPLOM A tüdőszanatóriummal, a régi Dégenfeld-kastéllyal fekszik szemben, melynek melléképületei még a templom mögötti területen is láthatóak. Alacsony dombon épült, elhelyezésénél fogva különösen a nyugati homlokzatával emelkedik ki a környező épületek közül. Ma a homlokzat elé épített barokk torony adja a templomról az első benyomást, és teljesen hamis képet sugalmaz. Ez a kis templom a legérdekesebb falusi egyházak közé tartozik, melyek a szabolcsi homokon épültek. Az eredeti homlokzatról nem alkothatunk fogalmat, mert jellegét a torony hozzáépítése egészen megváltoztatta. Eredeti nyugati részlet csak egy-egy, a sarkokon merőlegesen elhelyezett egyosztatú, vízcseppentő nélküli támpillér és a körbe futó lábazatnak a nyugat felé eső részlete. A hajó déli oldalán azonban már három szép, elég nagyméretű, rézsűs, kissé lapított félkörívű ablakot találunk. Ezek szélessége a rézsű külső szélén kb. 1,12 m, magassága kb. 2,40 m, míg az ablaknyílás méretei kb. 55 X 180 cm. Az ablakokon vasrácsok vannak, melyek még középkoriak lehetnek. Az ablakok ritmusa nem egyenletes, a karzati és a másik kettő között nagyobb a távolság. Ez azt a látszatot kelti, mit egyébként a fal mai állapota is megerősíteni látszik, hogy itt valamikor bejárat volt. A szentély déli oldalán egy, a hajó ablakához hasonló ablakot látunk, azzal a különbséggel, hogy ez alacsonyabb. Külső méretei : kb. 120 X 190 cm,, a belső nyílás méretei kb. 50X120 cm. Ablakrács ezen az ablakon is van. A déli oldalon a diadalívnél merőlegesen és a szentély délkeleti oldalán átlósan szintén voltak támpillérek, alapjuk a földben még kis fáradtsággal megtalálható. Az 1828-as Canonica Visitatio ezeket említi meg a következőkben : „ ... columnis (!) fultos (!) habet, quorum pars inferior aquis pluviis ex tecto deciduis excavata et debilitata reparationem poscit". A közben eltelt 130 év folyamán a javasolt kijavítás helyett a támpilléreknek a lebontása történt. Hogy a keleti oldalon milyen volt a szentély fala, egyelőre bizonytalan. Ma itt nincsen ablaknyílás, a középkorban azonban lennie kellett. A sekrestye fala a szentély külső falát 30 cm beugrással folytatja, ezért itt támpillért sem találunk. A sekrestye bejárata kelet felől van, s maga az ajtónyílás fölött egy szögletes, rézsűs, egyenes lezárású ablakkal folytatódik, ami szintén középkori eredetű lehet. Érdekes jelenség, hogy a sekrestye falának a lábazata valamivel keskenyebb, mint a templomé, éppen úgy, mint ahogy a sekrestye falának a vastagsága is kisebb, mint a templom fala. Ez összefügg azzal, hogy a templom falának lábazata a sekrestye belsejében is végigvonul a szentélyfal külsején. A sekrestye északi falán 1957 nyarán egy rendkívül erős vihar levftte a vakolatot, és amint az gyakran meg szokott történni, a pusztulás nyomán értékes részletek kerültek elő. Ekkor előtűnt a fal szép és ritka színhatású építési módja (XXX. t. 1). Kiderült, hogy a sekrestye és az egész templom fala is sötétvörös és zöldeskék zománcos sötétlila téglából épült fel olyan módon, hogy egy-egy hosszában fekvő vörös tégla közé rövid végével egy-egy sötétlila téglát helyeztek, és a sorokat úgy hozták össze, hogy a lila téglák keresztmintát adnak. A téglák mérete itt 6 X 12 X 26 cm. Az északi oldalon szokás szerint nincs ablak. 102
