Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Okmánytár

441 san, hogy ez előtt négv hetekkel Szén falusi Ispánv Ür az helyiség alatt ország uttyában lévő kisded hidaknak csinálására az hely­séget Biró által hajtatta, és az midőn az Biró ki adta az Parancso­latot, hogy mennének, Jung Márton elő állott, és mondotta, hogy eő Erdődőn Dnalis Széken volt, és hallotta, hogy az Tettes Dnalis Szék által végeztetett, hogy sem az Gilvácsiak, sem az Majtényiak ez után nem tartoznak hidat Csinálni, ki vévén, vagy hogy az Mél­tóságos Uraság napi számba acceptálja, vagy pedig az Tettes Ne­mes Vármegye portié jókban acceptálja; ezen szavaira Jung Már­tonynak az helység meg bakolta magát, és egy sem akart menni azon hídnak Csinálására; azt meg hallván Ispány ur. az engedet­lenségért, és hogy senki hidat nem akarna menni Csinálni, Uóháton az Biró háza felé ment, a hol is az egész helység csuportossan ál­lott: ottan meg állván kérdezte, miért nem mennek az hid Csiná­lására, a mint az ki adott Parancsolat volt? Kire feleltek az Tspány­nak nagy Zendüléssel, és fent szóval, hogy eők bizony nem men­nek: mivel eők nem tartoznak hidat ingyen Csinálni; tehát Ispány Ur haza felé indult, utánna kiabált Joseff Kocli ezen szókkal: hej nem ugy lesz még. Ezen beszédekre Ispány Ur vissza fordult, és az Biró házánál az lórul le — szállott, és mondotta: Kicsoda az a héj? a kit is ki nem akartak adni; csak udjan ki sült. hogy Koch Joseff légyen az, a kit is Ispány Uram le akart húzatni, de Ladis­laus Mok nem engette, s mondván, hogy szegény embert nem sza­bad verni, sőtt Ispány Urnák Ladislaus Mok az karját, Xaverius Vájsz a pálczáját meg-meg fogták. Ad 2" m. Azon Lárma között Joannes Mok mondotta énnekem, hogy ha az én eőcsémel ugy bán­tak volna, mint az Tieddel, kész lettem volna az véremet is ki on­tani érette, és még sem engettem volna. Ad 3 llli n. Engemet nem egyébb ökbul verettek meg tizenkét pálezákkal, hanem éppen csak azért, hogy én ezen dologban vélek edgyet nem értettem; látván Ispány Uram, hogy az egész helység engedetlené lett, az Mlgos Uraság házához visza ment. mindazon által az helység ingerlőit az Urasság emberei által az Udvarba tizennégy napok után be ho­zatta; melly emberekért és azoknak kérésekre az Biró az Kis Biró által az helységet fel járatta, három Máriás büntetés alatt meg parancsolta, hogy őszve gyűlnének, a mint is öszve is gyűltek, és az Méltóságos Urasság házára mentek, lármát indítottak, és az há­rom személyeket kezességen kintelenitetett Ispány Ur ki adni, fél­vén attul, hogy nagyobb veszedelem ne történnyen. Secundus Testis Martinus Mór Iudex Loci Annor. 32. juratus examinatus fatetur. Ad l u m. Tulajdon magam házamban mondotta Jung Márton, a mikor Hzirg (Planzirg) Koch szemére vetette azon szókat, mellyeket az hid Csináltatása végett szóllott az helység­nek, és fel is ingerelte azzal a népet, akkor is újra meg vallotta, hogy igen is engem tarthattok emberséges embernek, mivel én nyertem ki, hogy hidat nem tartozunk csinálni. Ad 2 ,i m. Azon lárma között Joannes Moktul hallottam, hogy mondotta Hzirg Kochnak, ha ugy mond: az én eőcsémmel ugy bántak volna, kész lettem volna a véremet ki ontani, és még sem engedtem volna. Ad 3 m m. Azért veretett meg Hzirg Koch, mivel azt mondotta, hogy eő ollyan

Next

/
Thumbnails
Contents