Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1721. és 1722,-iki telepítés
36 sváb községgé való alakulása. Az 1722-ben érkezett nagymajtényi svábok közt még 1723-ban sem osztották fel az uradalmi tisztek a földeket és kaszálókat, s úrbéri szolgálataikat sem állapították még meg véglegesen, minthogy csak 1723-ban telepedtek jobbára, vagyis választottak házhelyeket és építettek házakat maguknak. A jövevények remélték, hogy ugyanoly elbánásban fognak részesülni, mint a csanálosiak és fényiek. A községnek 1723-ban fedetlen, puszta kőtemploma volt. amelynek boltozatos tornya alatt tartották az isteni tiszteletet. A falu közepén egy kis harang állott, amelyet Nagykárolyból kaptak a nagymajtényi svábok. A templom mellett északi irányban teriilt el a plébánia telke, amelynek kertjét a plébános már művelte, de a ház még csak akkor volt épülőfélben. A plébánost éppen úgy tartoztak ellátni és fizetni, mint a csanálosiak és fényiek. Volt a plébániának 16 boglyát termő kaszálója és bárom fordulóban fekvő 12 köböl szántóföldje. 9 0 Károlyi Sándor az új telepeseknek időnként kenyérhez való gabonát, vetőmagot, ökröket és teheneket szokott kiosztatni. Ilyenkor a jövevényeknek esküt kellett tenniök az állandó megmaradásra. Ilyen gabona- és jószágkiosztás volt 1723 febr. 26-án is: a gróf utasította a svábok fölé rendelt hadnagyot, hogy miképen járjon el az új svábokkal szemben. Az utasítás érdekessége, hogy betekintést enged az új sváb telepesek helyzetébe a letelepedést követő első hónapokban. Mind a gabona, mind az ökrök és tehenek kiosztásával Kereskényi Jónás uradalmi tiszt volt megbízva, aki nyugta ellenében adta ki a szükséges dolgokat. Mindazok, akik gabonát kaptak és esküt tettek, Csanáloson voltak kötelesek letelepedni és ott állandó házakat építeni. Mindegyikük egy darab földet kapott szőlőültetésre, vesszőket a károlyi szőlőkben kellett szedniök. A rájuk fordított költségek és az általuk okozott károk megtérítésére a Pozsonyban létrejött levél értelmében hetenként 6napszámost tartoztak a kőművesek mellé adni és egy-egy napszámos napi munkáját 12 krajcárba számították. Az utasítás szerint el kellett fogni és munkára kellett kényszeríteni mindazokat, akik esküt tettek, azonban kiderült róluk, hogy el akarnak szökni vagy nem akarnak Csanáloson letelepedni. Hasonlóképen börtönbe kellett vetni mindazokat, akik az uraságtól kapott ökröt vagy tehenet megették avagy eladták. Akik nem tették még le az esküt az állandó megmaradásra és el akartak menni, sőt menlevelet is kaptak már, azok eltávozhattak, ha a költségeket és az okozott károkat napszámos munkával ledolgozták. Egy-egy napi munkájukért 12 krajcárt számítottak le adósságukból. mát a reformáció idejében a protestánsok elfoglalták. Plébániáját Károlyi Sándor 1724-ben ismét visszaállította, anyaikönyvei is azóta vannak. Nagymajtény község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusai alapján 18Ő8-ban: r. k. 946; 1912-ben: r. k. 1579, g. k. 269, ref. 45; 1950-ban: r. k. 1509, g. k. 500, ref. 40. 9 0 V. ö. Nagymajtény községnek 1723-iki magyar nyelvű csonka összeírását, amelyből a régi nagymajtényiakról szóló rész majdnem egészen hiányzik. Kár Levt. Acta S vevő rum Lud. S-cs.
