Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1712,-iki telepítés
20 Ezekből a levelekből kitűnik, hogy az új telepesekkel pap is ment Nagykárolyba. De hogy ez a pap a sváb jövevények hazájából való volt-e, avagy csak egy németül beszélő ausztriai vagy magyar pap, arra nincs adatunk. Még a neve sem fordul elő ennek a papnak a rendelkezésünkre álló iratokban. 5 2 Az 1713. és 1714. évek nem sok jót hoztak a sváb telepítés ügyére. Üj telepesek alig jöttek, a régiek pedig igen megfogyatkoztak. A szökés ós vis s z a vándor 1 ás ezekben az években is tovább tarthatott, habár a fennmaradt összeírások nem is említik e szomorú eseményeket, hanem egyszerűen csak kevesebb sváb. lakos nevét tartalmazzák. Így csak 38 volt azon nagykárolyi sváb gazdáknak a száma, akik 1713-ban ökröt, tehenet és vetőmagot kértek az uraságtól. A 38 gazda közül régi nagykárolyi lakos, vagyis olyan, aki az 1712-iki összeírásban is szerepel, volt 31. Kaplony községből költözött be 1 és új telepes volt 6. Ugyancsak ez alkalommal a város közönsége még 5 ekét kért ekevassal és 5 szekeret a gróftól. 5 3 Az 1712-iki nagykárolyi összeírás 75 férfilakosával szemben igen kevésnek látszik ez a 51 régi sváb gazda, de tekintetbe kell vennünk, hogy itt csak gazdákról van szó és nem egyúttal mesteremberekről is, akiknek a száma pedig a városban nem is lehetett olyan elenyészően csekély. Másrészt a kérdéses 1713-iki összeírásunk csak azoknak a nagykárolyi sváb gazdáknak a neveit közli, akik segítséget kértek az uraságtól, lehettek azonban olya5 2 E helyen kell megemlékeznünk arról az egész Szatmár megyéiben közszájon forgó hagyományról, amely szerint a csanálosi svábok Holzier János nevű papjuk vezetése alatt jöttek volna 1712-ben a községbe. Itolzer János valóban csanálosi plébános volt, de nem 1712-ben, hanem 1722 nov. 22-től 1777 dec. 11-én bekövetkezett haláláig, teihát 55 évig. Világos ebből, hogy a csanálosi svábok nem jöhettek be 1712-ben Holzerrel, aki különben nem is külföldön született, hanem Magyarországon, Mosony megyének Vajda nevű községében 1696-ban és így 17i2-ben még csak 16 éves volt. Pappá 1721 jnnius havában szentelték. Az egész monda onnan származhatott, hogy Hölzer János mosonmegyei német szülők gyermeke lévén, jól beszélt németül és szokatlan hosszú ideig, 55 évig, volt az újonnan felállított csanálosi parochia első plébánosa. Azelőtt Csanálosnak Nagykárollyal közösen volt plébánosa. Erre azonban az ifjabb nemzedék már nem emlékezett és megtette a 81 éves korában meghalt aggastyánt Csanálos község első sváb lakosainak a vezetőjévé. Gróf Eszterházy Károly egri püspök 1778 március 5-én meleghangú körlevélben adta tudtára az egyházmegye papjainak a derék plébános elhunytát. A fen,ti életrajzi adatokat ezen körlevélből merítettem, amint ez a ni áramarosszigeti plébánia naplójában olvasható (I. kötet 115—116. old.). 6 3 V. ö. a nagykárolyi sváb gazdák német nyelvű keltezés nélküli összeírását (Okm. 14.). Hogy az összeírás a letelepedés első éveiből való, azt kétségtelenül igazolja az a körülmény, hogy a felsorolt nagykárolyi gazdák jószágot, vetőmagot és gazdasági felszerelést kértek az uraságtól. A gazdák névjegyzéke azonban az évszámra is enged következtetni. Christian Mellau az 17ill2-iki összeírás szerint kaplonyi lakos volt, de a szóbanforgó összeírásunkban és az 1714 ápr. 21-ikiben már mint nagykárolyi gazda szerepel. Összeírásunk tehát 1712 utánról való. Peter Deissler az 1712-iki és a mi kérdéses összeírásunkban is nagykárolyi gazda, de az 1714 máre. 50-iki összeírás szerint már Csanáloson lakott, összeírásunk e szerint 1714 előttről való. így végeredményben az 1713-ik évet kapjuk mint legvalószínűbb dátumot.
