Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Az 1712,-iki telepítés
18 gyar jobbágyoktól származnak, llogy a magyar jobbágyok nem jó szemmel nézték a sváb telepítés egész munkáját és ellenszenvvel viseltettek a- sváb jövevények iránt, ez az ő szempontjukból érthető és megbocsátható. Ha a sváb telepesek érkezése nem is támadta meg őket létalapjukban, mindenesetre sok tekintetben kellemetlen következményekkel járt rájuk nézve. Vagy meg kellett osztaniok a jövevényekkel az eddig kizárólagosan tőlük lakott helységeket, sőt házaikat is, vagy ami még kényelmetlenebb volt, el kellett hagyniok szülőhelyüket és más, tiszta magyar községbe költözniük. Az utóbbi eset különösen akkor következett be, ha nem tudtak egyezni vagyis békességben élni a svábokkal. De talán a legkellemetlenebbül az érintette a magyar jobbágyokat, bogy a sváb telepesben nagyon veszedelmes vetélytársra akadtak, a nehézkes és lassú oláhoktól teljesen elütő, dolgos, szívós és takarékos népfajra, amellyel szemben sokkal nehezebb volt megállni helyüket és megtartani eddigi felsőbbségüket. Ez időtől fogva csak két eshetőség állott előttük: vagy a sváb telepessel versenyre kelve, hozzá hasonlóan dolgozni és takarékoskodni, vagy pedig lassanként a földdel együtt a vezetést is a jövevény kezébe átengedni. Zúgolódva vették tudomásul a svábok közeli megérkezését, sőt fenyegetőztek is, hogy kihajtják őket házukból. 4 3 A gróf megnyugtatta a magyarokat, hogy semmi bántódásuk nem lesz, ha békében fognak élni a jövevényekkel. Egyszersmind azonban hangsúlyozta, hogy neki meg lesz a hatalma arra, hogy békét teremtsen köztük és együttlakásra kényszerítse őket, bármily eltérő is a két nép nyelve ós vallása. 4 4 Károlyi Sándor minden erélyessége és szigora mellett sem tudta elérni, hogy a két nép egyetértésben lakjék egymással ugyanabban a községben. Csakhamar ahhoz a rendszabályhoz kellett nyúlnia, hogy a magyarokat elkülönítse a sváboktól, vagyis külön községbe költöztesse. Ezt meg kellett tennie, ha a sváb telepessel el akarta érni azt a gazdasági előnyt, amit várt tőle. Pedig Károlyi Sándor igen sokat várt a sváb telepítéstől! A költségek miatt aggályoskodó nejét azzal vigasztalta, hogy a jövevényekből nemcsak jó kaszáló emberek fognak válni, hanem szántóvetők is, mivel pénzes nép vagyon köztük. „Költségünkbe alkalmasban telik mind addigh, mig megli telepedik, de megh telepedvén 100 ezreket ér.. ." 4 5 Amilyen kevésre becsülte a magyar és oláh jobbágy munkáját, „kiknél a bécsi báb is többet importál (— jövedelmez) mesterének, mint ők az uruknak", annál többet remélt a sváboktól: „megáldja Isten mind őket, mind minket velük." 4 6 Tagadhatatlan, hogy Károlyi Sándor leveleiben bizonyos ellenszenv nyilatkozik meg magyar jobbágyaival szemben. Ennek fő4 3 Gróf Barkóczy Krisztina levele urához Nagykárolyból 1712 júl. 14. (Okm. 4. ej. 4 4 Károlyi Sándor levele nejéhez Pozsonyból 1712 jul. 30. (Okm. 3. f). 4 9 U. o. 1712 jun. 23. 4 0 U. o. 1712 jul. 21. (Okm. 3. d).
