Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Okmánytár

325 99. 1735 május 12. Nagykároly. Csiszár István uradalmi tiszt levele gróf Károlyi Sándorhoz. Kár. levt. Fasciculus CXXV. Jelenti urának, hogy minden viszontagság dacára fogyatkozás nélkül leszállította az új sváb telepeseket a nagykárolyi uradalomba. Méltóságos Generalis nékem érdemem felett való jó kegyelmes Uram. Excellentiád kegyes parancsolatja szerint alázatos szolgai alázatosságommal kívántam udvarolnom én édes jó Kegyelmes uram a sok rosz liir alatt is elhoztam minden fogyatkozás nélkül a svábokat. Váltig csudálkoztak rajtam hogy hogy hozhattam el. A fürediek

1 egészen nem adtak alájok szekeret, magam hajtottam a falukból be tizenkét szekeret. Újvárosiak

2 is által szállitoták Böszörményig, magam is csak féltem rajta, hogy valamely rosz emberek felvernek, de megőrzött az Isten. Édes jó kegyelmes uram továbis magamat alázatosan rekomendálom Excellentiád kegyelmességibe. Vagy egyre, vagy másra, csak hadd eshetnem által a dolgomon. Én édes jó Kegyelmes uram odafel létemben elő nem hozhattam, hogy siettem Excellent iádnak ettiil Lázárnétul egy közönséges gyürüt kértem hitelbe tiile s azt mondja hogy ha Excellentiád egy kis kössiót adna agy is ide engedné: azért alázatosan reménkedem Excellentiádnál, tenne rendelést irántam. Magam is az ünnepek után Excellentiád kegyes parancsolatja szerint felmegyek. Az fekete lu még sem vehette fel magát holtig inas is leszen. Én magamat alázatosan rekomendálom Excellentiád kegyességébe s maradok Excellentiádnak Károly 12 may 1735. holtig való engedelmes Szolgája Csiszár István. 1 A tiszafürediek. 2 A balmazújvárosiak.