Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Történeti áttekintés (a sváb telepesek régi hazájáról)
XV[[ járat összes borzalmait. Csupán mintegy 300-an jöttek vissza a Niemenen át (1812 dec. 12.), a többiek elpusztultak. Frigyes király nem fejezte ki részvétét Napoleonnak a vesztett hadjárat felett, sőt közzétette a tisztek veszteséglistáját, ami módfelett felháborította a császárt. Ugyanekkor tárgyalásokat kezdett az osztrákokkal és poroszokkal, de egyelőre benn maradt a rajnai szövetségben. A tavaszi hadjárathoz Württemberg elsőízben 7260 embert és 1400 lovat (1815 ápr. 19.), másodízben 4360 embert és 1330 lovat volt kénytelen adni (máj. 25.). Ezekből csak 1000 ember és 180 ló tért vissza az országba. A lipcsei csatában (1813 okt. 16—18.) a württembergi lovasság Normann gróf vezérlete alatt átpártolt a szövetségesekhez. Frigyes király maga 1813 nov. havában kötötte meg a szövetségi szerződést Ausztriával és a többi hatalommal Napoleon ellen. Az 1814-iki franciaországi hadjárathoz összesen 24.500 embert, 2900 lovat és 24 ágyút küldött. Ez volt az első alkalom, hogy a württembergi csapatok lelkesedéssel küzdöttek a napoleoni harcokban. minthogy hosszú évek után most foghattak újra fegyvert német testvéreik oldalán a közös nagy célért: a német nemzet felszabadításáért az idegen uralom alól. A mikor Napoleon visszatérésének híre bejárta Európát, Frigyes király azonnal 20.000 embert hívott fegyver alá, csatlakozott az 1815 márc. 25-iki bécsi szövetséghez, csapatai pedig résztvettek a Napoleon elleni harcokban. A bécsi kongresszuson (1814 nov. 1—1815 jón. 9.) Frigyes királyt gyanakodva fogadták, kételkedtek német nemzeti érzésében, holott igen sok mentő körülmény hozható fel magatartása mellett. Kényszerűségből csatlakozott Napoleonhoz, s mihelyt az első kedvező alkalom kínálkozott, ellene fordult ós a szövetségesekhez pártolt. A bécsi kongresszuson Frigyes király, illetőleg Vilmos trónörökös támogatta Poroszország követelését, hogy Elzász egyesít tessék Németországgal, minthogy különben a déh kis államok kénytelenek lennének Franciaországgal szövetkezni. A szövetségi alkotmány felett húzódó vitában Württemberg Bajorország és Baden mellé állott, ezekkel egvetértőleg alkotmánvt adott az országnak (1815 jan. 11.). A württembergi tartománygyülés 1815 márc. 15-én ült össze. Sok ellentét merült fel Frigyes és a rendek között: ezek úgy tekintették a tartománygyülést, mint amely alkotmányhozó jelleggel bír, a király viszont csak a kérelmezés jogát ismerte el. Frigyes nem érte meg a megegyezést, 1816 okt. 30-án hirtelen meghalt. Nem volt érzéke az alkotmányossághoz, önkényúr volt. Még' a hatalmas Napoleonnal szeml>en is meg merte mondani az igazságot. Az erfurti fejedelmi találkozón (1808 szept. 27—okt. 14.) határozottan megtagadta württembergi csapatoknak Spanyolországba való küldését. Napoleon megkülönböztető tisztelettel bánt vele minden személyes érintkezés alkalmával. Bármit mondjanak is róla bírálói, elvitathatatlan érdeme, hogy a legnagyobb eredményeket érte el Württemberg fejedelmei között.