Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1780-as években
154 dalmi ispán minden tőle telhető eszközzel arra törekedett, hogy elkeserítse életüket s távozásra bírja őket. Úrbéri szolgálatra való tekintet nélkül hajtotta őket a dologra, s ha valamelyikük elkésett, nem pálcával, hanem bottal ütötte az illetőt. blogy azonban palástolja igazi célját, erőszakos kihajtásukat, nemcsak a szinfalusi oláhokkal bánt ilven kegyetlenül, hanem más községbeliekkel is. így egy mogyorósi 52 3 oláhnak úgy megütötte a kezét bottal, hogy az egv hétig a nyakába kötve madzagon hordozta. Egy másik oláhnak pedig bottal letörte a nagy újját, úgyhogy ez egész nyáron semmit sem dolgozhatott. A szinfahisi oláh lakosok a rossz bánásmód következtében kénytelenek voltak otthagyni a községet. Csak éppen házukat tudták egyesek potom áron eladni, nagyobb részük ezt is veszni engedte. A sváb telepesek pedig úgyszólván ellenszolgáltatás nélkül foglaltak el az oláhok rétjeit, szántóföldjeit, felszántott ugarjait és telkeit. Ugyancsak ezeknek az oláhoknak a vallomása szerint az uraság csak 1778-ban kezdett irtani a szinfalusi erdőben e<rv tábla földet s ehhez csatolt ezután az eltávozott oláhok szántóföldjeiből, kaszálóiból és szilvás kertiéből. Azelőtt nem volt az uraságnak tábla- vagy majorság földje Szinfaluban. A kihajtott oláh gazdák száma körülbelül 30 volt. A volt szinfalusi oláhok e vádjait a tanúk egy része megerősíti. 52 4 A tanúk másik része azonban határozottan visszautasítja és megcáfolja ezeket a vádakat. E tanúvallomások szerint sem Károlyi Antal, sem tisztjei soha nem parancsolták a szinfalusi oláhoknak azt. hogy költözzenek ki a községből. Kis Eerenc uradalmi ispán nem dolgoztatta túlságosan, sem nem verette az oláhokat, akik közül sokan már az ő Szinfaluba jövetele előtt távoztak a helységből. — Az uraság elrendelte, hogy az oláhok a svábokkal egy sorban építsék házaikat. Az oláhok kijelentették, hogv ők inkább külön dombon építkeznek. Az udvarbíró beleegyezett, ki is mérette számukra a házhelyeket, ők erre régi házaik eladására kértek engedélyt. Az eladási engedélyt azonban osak oly feltétellel kapták meg, ha felépítik az új házakat a kimért helyen. Ők azonban házaik eladása után az uraság tudta nélkül távoztak a községből. — Az új sváb telepesek megérkezésükkor egyáltalában nem vettek el irtott földeket az oláhoktól. Iranern az uraság rendelete értelmében írtaniok kellett a maguk számára, úgyhogy 1787-ben már tízszer annyi volt az irtás földje a községnek, mint a svábok bejövetele előtt. — Az uraságnak az oláhok elmenetele előtt is már ugyanannyi szántóföldje és rétje volt a szinfalusi határban. min f azután, vagyis nem csatolta az uraság az eltávozott oláhok földjeit majorságához. — Az elköltözött oláhok házait nemcsak a szinfalusi svábok vették meg, hanem más községbeliek 52 3 Mogyorós szatmármegyei kisközség, Szinfalutól cl. k. 52 4 Y. ö. a volt szinfalusi oláh lakosok ügyében 1786 ápr. 1.-én tartott bírói vizsgálat jegyzőkönyvét (Okm. 180.).
