Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1780-as években
149 vetkező adókat fizették: portié (vármegyei adó) fejében 55 rajnai forintot, közköltség címén 9 rajnai forintot és 10 krajcárt, telekadó fejében 55 rajnai forintot. A lakosság nicer tiszta oláh volt. 50 6 Szín falunak svábokkal való benépesítését 1779-ben határozta el gróf Károlyi Antal. Mlinaricz Antal jószágfel ügyelő a gróf parancsára mérnökök által kijelöltette a falu házhelyeit s az így elkészült községi térképet 1779 szeptember elején el is küldte urának, hogy ez láthassa az új házak és utcák elhelyezését. A község irtott szántóföldje ebben az időben nem volt több 200 köbölnél, a mérnökök jelentése alapján azonban 3000 köböln vi földet lehetett irtani a szinfalusi határ erdeiben. Mlinaricz jószágpraefectus minden igyekezete arra irányult, hogy a régi sváb községekből telepeseket' szerezzen Szinfalu számára. E célból kihirdette ezekben a községekben, hogy a felesleges, házzal és telekkel nem bíró fiatal emberek Szinfaluba költözhetnek, ahol házhelyet és telket fognak kapni. Jelentkeztek is elegendő számmal (körülbelül 60) nagymajtényi, mezőfényi, csanálosi és kálmándi sváb fiatal emberek, akik hajlandók voltak Szinfaluba átmenni. Mielőtt azonban végleges választ adtak volna, látni szerették volna az ottani határt. SzeméÍvesen akartak ugyanis meggyőződni arról, hogy meg tudnak-e élni új lakóhelyükön. Másrészt pedig tapasztalatlan ifjak lévén, elhatározásuk élőit ki akarták kérni az idősebbek tanácsát is erre vonatkozólag. 50 7 Néhányan eme fiatalemberek köziil 1779 november közepén egv uradalmi megbízott kíséretében csakugyan meg is tekintették a szinfalusi és a bárom homoródi (Felső-, Közép- és Rente-Homoród) határt. A határvizsgálás után kijelentették, hogy letelepednek Szinfaluba. Visszatérve falujukba, rábeszélni igyekeztek ama társaikat is, akik még nem látták a szinfalusi határt, hogy jöjjenek velük oda. 50 8 Hogy ezek a fiatalemberek az 1779. év folyamán valóban letelepedtek-e Szinfaluban. nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, bogv 1779-ben már laktak németek ebben a községben, még pedig a régi oláh lakosokkal vegyesen. A irazdaházak száma 36 volt. 506 Ezek a németek külföldi új sváb telenesek voltak, akik 1780 januárban három levelet adtak át Mlinaricz jószágpraefectusnak abból a célból, liogV ő ezeket régi hazájukba továbbítsa. Azt írták ezekben a levelekben lejönni szándékozó hozzátartozóiknak és ismerőseiknek, hogy bízvást jöhetnek, minthogy ott jó földre, jó uraságra akadtak. Körülbelül 30 külföldi sváb gazdának az érkepökség schematismusai alapján: 1820-ban: 413 r. k.: 1861-ben: 618 r. k.: 1912ben: 855 r. k., 360 g. k„ 2 ref., 5 izr.; 1930-ban: 772 r. k„ 250 g. k„ 7 g. kel., 2 ref., 2 luth., 19 izr. 50 6 Y. ö. az 1767 okt. 17,-i szinfalusi összeírást. Kár. Levt. Acta Svevorum, Lad. S-cs. 50 7 V. ö. Mlinaricz Antal jószágfeliigyelőnek Károlyi Antal grófhoz intézett magyar nyelvű leveleit 1779 szept. 3. és 17.-éről (Okm. 172. a., b.). 50 8 Y. ö. Mlinaricz Antal jószágfeliigyelőnek Károlyi Antal grófhoz intézett magyar nyelvű leveleit 1779 nov. 15. és 22-ről (Okm. 172. c., d.). 50 9 V. ö. Károlvi Antal gróf birtokainak 1779. évi kimutatását (Okm. 164.).