Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1770-es években
173 Nagymajtényből 1; valamely sváb községből 2. külföldről telepedett 5 (1??l-ben 3, l??4-ben 1, l??8-ban lj. 49 7 Tasnádon az 1??2—1774-ig terjedő időben 15 új sváb lakos fordul elő. Ezek közül a szomszédos sváb községekből jött be 10 (még pedig Nagykárolyból 3, Nagymajtényből 2, Királydarócról I. Csanálosról 1, Kaplonyból 1. Mezőpetriből 1. valamelyik sváb községből 1); új telepes külföldről 5 (még pedig: l??2-ben 1. 1773ban 2, l??4-ben 2). 49 8 Az l??0-es években is tovább folyt a német telepítés a Bánátban (Torontál. Temes és Krassószörény megyékben). így 17?l-ben 58? család (1585 személy), l??2-ben pedig 1585 család (5568 személy) érkezett oda. Később sa ját költségükön jöttek a telepesek s ezért számuk folyton fogyott (l??2-ben 20 család. l??3-ban 17 család, l??4-ben 14 család, l??5-ben Í2 család, l??6-ban 4 család, öszszesen 6? család, illetőleg 264 személy). A bánáti új német községek szépen szaporodtak, 1771-től l?80-ig 20 új helység keletkezett. A bánáti határőrvidéken 3, Máramarosban 1 és Arad megyében szintén 1 új német község létesült. A protestánsoknak Ausztriából Erdélybe való vándorlása az l??0-es években is tovább tartott. így l??4-ben 152 személv érkezett a muravölcyi Stadlból (Stájerország) Erdély bárom községébe. 1778-ban pedig felsőausztriai és stájer favágók és szénégetők költöztek a Bánátból Erdélybe. Gyermekeiket azonban Oravicán és St. Andráson hagyták a kincstári hivatalnál, hogy katholikus nevelésben részesüljenek. Csak 1782-ben követték a gyermekek szüleiket Erdélybe. 49 9 49 7 Y. ö. az 1771., 1774., 178. és 1779.-Í túrterebesi anyakönyveket. 49 8 Y. ö. az 1772—1774.-Í tasnádi anyakönyveket. 49 9 A német telepesek elhelyezése községek szerint: A Bánátban (Torontál, Temes és Krassószörény megyékben): 1771-ben: Torontál megyében: Szenthubert (Sankt-IIiibert, 78 cs.), Szentborbála (Soltur. 64 cs.), Károly liget (Charleville. 64 cs.). Mind a három község telepesei Metz és Nancy környékéről jöttek. — Temes megyében: Réthát (Wiesenheid, 100 cs.), Berestye (Kreuzstetten. 65 cs.), Temeskomját (Lichtenwald, 42 cs.), Biikkhegy (Buchberg, 50 cs.), Rigósfürdő (Neuliof, 30 cs.), Kisrékas (Altringen, 32 cs.), Saroltavár (Charlottenburg, 32 cs.), Temesremete (Königshof, 30 cs.), Németremetepuszta (Greifenthal, 30 cs.); 1772-ben Torontál megyében: Nagy ősz (Trübswetter, 203 cs.), Kisősz (Gottlob, 203 cs.), Kiskomlós (Őstern, 52 cs.); 1773-ban Krassószörény megyében: Stáierlakanina (Steierdorí. 34 favágócsalád FelsőAusztriából és Steierből); 1776-ban Temes megyében: Vejte (Vojteg), Temesmóra (Moravicza); 1778-ban Ujmoldova (Krassószörény rn.); 1780-ban Lovrin (Torontál m.). A Bánáti Jlatárőroidéken Torontál megyében 1774-ben: Galagonyás (Glogon); 1776-ban: Omlód (Homolica) és Torontálalmás (Jabuka). A Máramarosi sóbányákban: Németmokra (Máramaros m., 1775, FelsőAusztriából); Arad megyében 1777-ben: Kisjenő. Erdélyben 1774-ben érkezett protestánsok a következő helységekben telepedtek le Szeben megyében: Nagyszeben, Kistorony (Neppendorf), Nagyapóid (Grosspold) (Y. ö. Kaindl Frigves idézett művének 111. kötetét. 216—218., 265— 267. old.).
