Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1760-as években
157 A három adómentes lakos mellett a 105 adófizető telekadója 278 forint 48 krajcárra emelkedett. 100 icce vajért 26 forint 50 krajcár. 81 tyúkért 6 forint 4 1/s krajcár. 972 tojásért 8 forint 6 krajcár váltságdíjat fizettek a krasznabélteki svábok az uraságnak. A mészárszék és a bolt bérlete 64 forint volt. s így Krasznabéltek összes adója 585 forint 28V2 krajcárt tett ki. 43 6 Vessünk egy pillantást a nagykárolyi uradalom régi sváb községeinek helyzetére az 1760-as években. Nagykárolyban 1760-ban 4, 1761-ben pedig 5 új külföldi telepesről van tudomásunk. 43 7 1762-ben 152 nagykárolyi sváb gazdának osztottak ki ugarföldet a nagykárolyi határnak Mezőpetri felé eső részében. Az elosztás a következőképen ment végbe: 125 gazdának jutott 8—8 köböl ugar. 5-nek fejenként 114, l-nek 5. l-nek pedig 6 köböl. 121 sváb gazdának a neve ismeretes előttünk; volt köztük 95 régi nagykárolyi lakos, Csanálosról jött át 5, Mezőfényről 5, Kaplonyból 1, Mezőpetriből 1, Kálmándról 1. valamelyik sváb községből 5, új telepes külföldről 12. 43 S Az 1762-től 1770-ig terjedő időben 29 új nagykárolyi sváb lakos fordul elő. akik közül a szomszédos sváb községekből költözött be 3, a többi 26 külföldről telepedett (még pedig 1762-ben 1, 1765-ban 4. 1764-ben 5, 1765-ben 4. 1766-ban 2, 1767-ben 2, 1768ban 2, 1769-ben 1, 1770-ben 5), 43 0 A csanálosi svábok az 1760-as években nagy károkat szenvedtek határukban az új és a régi nagykárolyi sváb lakosoktól. A nagykárolyiak felszántották a csanálosi legelőt dinnyeföldnek s azt kerülők által őriztették, a csanálosiak elől pedig elzárták. Későbben rozzsal vetették be ezt a területet, tizedet azonban nem adtak belőle az uraságnak. A nagykárolyi bíró megparancsolta ugyan a nagykárolyiaknak, hogy hagyják abba erőszakos eljárásukat. de parancsának nem volt semmi foganatja. Ugyanakkor, amikor a csanálosiak elől elzárták a csanálosi legelőt, 20—30 szekér szénát is gyűjtöttek ott, s azt a mezőfényieknek eladták. A nagykárolyiak a csanálosi svábok vadai határával sem bántak kiméletesebben. Midőn fát hordtak az országúton, beeresztették marháikat (állatjaikat) a csanálosiak kaszálójába. A csanálosi svábok annál is inkább el voltak keseredve a nagykárolyiak jogtalan el járása miatt, mivel nagy fáradsággal és gonddal mívelték határukat, amely amúgy is nagyon szűk volt. Elkeseredésükben Gáspár Sándor teljhatalmú jószágigazgatóhoz fordultak jogorvoslásért. 44 0 43 6 V. ö. az 1770-re szóló krasznabélteki összeírást. U. o. 43 7 V. ö. az 1760—1761.-Í nagykárolyi keresztelési anyakönyveket. 43 8 V. ö. a nagykárolyi ugarföldeknek 1762-ben történt felosztását (Okm. 159.). 43 9 V. ö. az 1762-től 1770-ig szóló nagykárolyi keresztelési anyakönyveket. 44 0 Y. ö. a csanálosi sváboknak Gáspár Sándor teljhatalmú jószágigazgatóhoz intézett magyar nyelvű folyamodványát (Okm. 160.). — A folyamodvány keltezése hiányzik, mindössze annyit tudunk, hogy az 1758-tól i765-ig terjedő időből való, amikor Gáspár Sándor volt a jószágigazgató.
