Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1760-as években
132 Az első svábok 1749-ben telepedtek le Szakaszon. Akkor egyegy gazda csak b véka búzát vethetett, nem volt több irtott föld: 18 év alatt azonban annyi erdőséget irtottak, hogy 1767 őszén egyegy szakaszi gazdának 6—7 köböl vetése volt. Többet is irtottak volna, ha "nagyobb határral rendelkeztek volna. A szakaszi sváboknak az volt a kívánságuk, hogy 12 köböl vetése legyen egy-egy gazdának egy fordulóban. E célból a krasznabélteki sváboktól a Fronya nevű puszta egy részét szerették volna megkapni. A szakasziaik szőlőkerteket is kezdtek ültetni, úgyliqgy a jobb gazdáknak 1767 őszén már három embernyi kapáló szőlője volt. A község összes jobbágyai 1767 őszén a következő adókat fizették: 163 rajnai forintot portié fejében, 24 r. forintot és 20 krajcárt közköltség címén, 118 rajnai forintot és 24 krajcárt földadó fejében. 41 8 A szakaszi sváb gazdák neveit csak 1770 óta ismerjük. Szakaszon ekkor 41 sváb gazda lakott, akik közül Krasznabéltekről költözött be 14, Nagymajtényból 3. Csanálosról 3, Nagvkárolvból 2, Királydarócról 1, Gilvácsról 1. Mezőfényről 1, Kaplonyból 1, Mezőpetriből 1, Erdődről 1, valamelyik sváb községből 7, új telepes külföldről 6. Népes telek volt 47. amelyen az említett 41 sváb és egy oláh adófizető gazda, 1 oláh jobbágy és 4 oláh nemes (inscribált) élt. A telekadó összege 121 r. forint és 36 krajcárt tett ki, a malom adója 4 forint 12 krajcár volt; 37 icce vajért 9 forint 15 krajcár, 37 tyúkért 2 forint 46V2 krajcár, 444 tojásért 5 forint 42 krajcár váltságdíjat fizettek a szakasziak az uraságnak, úgyhogy a község összes adója 141 r. forint és 31 1/2 krajcárra rúgott. A korcsmát az uraság nem adta bérbe, hanem saját kezelésében tartotta. 41 9 Az első sváb község, amely Károlyi Antal 42 0 uralma alatt 41 8 V. ö. a szakaszi telepeseknek összeírását, átvizsgálását és kutatását 1767 október 14-ről. Kár. Levt. Acta Svevorum Lad. S-cs. 41 9 V. ö. az 1770.-i szakaszi összeírást (Okm. 154.). 42 0 Gróf Károlyi Antal, Károlyi Ferenc gróf és Csáky Krisztina grófnő fia, (752 október 25.-én született Nagykárolyban. A katonai pályának szentelte életét. 1743-ban már kapitány volt, 1751-ben őrnagy, 1755-ban alezredes, 1755ben gyalogsági ezredes. A lobositzi csatában (1756) súlyos zúzódást szenvedett a mellén, leesett lováról, érvágás és kevés pihenés után azonban ismét lóra iilt. Hochkirchnél (1758) Eszterházy József gyalogezredét vezette és 36 porosz ágyút foglalt el. Mindezen érdemei jutalmazására 1758-ban vezérőrnaggyá nevezték ki, 1759-ben pedig a Mária Terézia rend keresztjét kapta. — A polgári kitüntetések sem maradtak el: 1754-ben királyi kamarás lett, 1759-ben szatmármegyei főispán; 1760-ban pedig a 7 személyes tábla birájává nevezték ki. 1763-ban a gróf Bethlen-gyalogezred tulajdonosa lett (a későbbi 52.-ik gyalogezred), 1766-ban valóságos belső titkos tanácsos, 1774-ben altábornagy, 1775-ben pedig királyi főasztalnok. Sok pénzt áldozott a honvédelemre és nagy összegeket (kb. 17.000 forintot) fordított az ecsedi láp lecsapolására. 1777-tőí 1782-ig egy tankeriiletnck főigazgatója volt. 1787-ben a kir. magyar nemesi testőrgárda kapitányává és táborszernaggyá nevezték ki, végre 1790-ben az aranygyapjas rend lovagja lett. — Harruckern Jozefa bárónőt vette nőül. Meghalt 1791 aug. 24.-én Penzingben (Bécs mellett). Mint gazda, nagy érdemeket szerzett magának azzal, hogy az atyjától és nagyatyjától megvásárolt birtokokat a család számára jogilag biztosította. Igy 613.967 r. forintot fizetett ki a Károlyi Ferenc által 1746 december 24.-én és
